Marthi Anna : Drámai

Most szükséges dolgos két kezem.

Míg tesze-tosza hangom, parlagon hevernek csókjaim.

A tények feldúlnak, behálózzák egészemet.

Csakra ajtókon tóduljon be a Mindenség.

Szerelem, mindig belőled vezettem át Istent.

Ma ülhetnék akár zajban is, megtréfál a gyakorlat,

elenged-ideér a chi, kiugró szárnyaim repdesnének,

ha benned-magamban nyílna otthonom.

Kapálódzó szív, elkalapált gondolat helyett,

világokat járhatna be lelkem veled.

Szinte felfoghatatlan ez a láthatatlanul

belém fújt csend. Virradat oltárán a hit,

még rendezés alatt.

———————

Ez a teszetoszás mintha járt volna már itt. Akár járt, akár nem, a szokásos “problémákat” mutatja: követhetetlen, valóságtól elrugaszkodott képiség, rosszabb napjaimon, azt hiszem, lezagyváznám.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak