Marthi Anna : Vonzás helyett

Illetve vonzás-taszítás helyett, 

minden éjjel a Léthében fürdök, 

ez amnéziám lényege. Reggel

friss ébenséggel rúgom ismét

a gangon a port, bevackolódva

és étlenül, kívánok jó reggelt,

bennem végre nyugalom honol.

A szív látszik, a csipke túl csicsás,

mégis belecsiszolódik: a hogyan,

kísérlet arra, ami volt és van.

Persze szerelem katakombákon

terem a rozsda, emlékezés

hajt ki, dús növényű a csend,

a jelen új nap, hát ne ismételd,

kegyetlenség párod kegyelem.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak