Maretics Erika : Fekete eső

Csapzott hajammal játszik a fekete eső,
halk ütemre pattog száz parányi dobverő,
cipőtalpakra csüggedt avarcsomó ragad,
szenny-sárga tócsa tükrözi vissza arcomat.
 
Aszfalt horpadásban lapul az olajos fény,
szél süvöltése elől bújik oda szegény,
reszkető csillagot fürdet az éji zápor,
felhők köd- teste roskad a vizes gúnyától.

Legutóbb szerkesztette - Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 201 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.