Schifter Attila : Vamp

 

 

Mindig  oly’  körültekintően  érkezik 

( macskaösztönnel )  a  sejtelmes  éjjel,

s  nem  hallhatod  meg  soha  lépteit: 

vészjeleket  ilyenkor  nem  észlel 

egyetlen  kivéreztetett  férfiszív  sem, 

ha  tűsarkaival  rajta  átgázol  puhán, 

bár  fájdalomtól  fetrengve  nyüszítsen 

halálra  sebzetten    mint  párbaj  után. 

 

Ahogy  megvetően  biggyeszti  ajkait, 

s  a  lehunyt  pillák  tekintete  végigseper, 

jól  ismeri,  mit  benned  elszabadít 

( őrületbe  kerget  vele,  milyen  lezser ) 

legyen  csak  valami  kültelki  vagány 

vagy  fuvarozza  elegáns  limuzin, 

hamar  a  lábainál  hever  mindahány 

 neki  ez  csupán  szokványos  rutin. 

 

Lazán  paprikajancsit  csinál  belőled, 

elenged,  visszaránt,  majd  erre  is  rácáfol 

és  nem  éreznéd,  hogy  bármit  erőltet, 

próbálkozatsz  ugyan,  de  a  lábáról 

nem  veszed  le  egy  ”hello,  mizu?”-val 

és  nála  nem  lehet  többször  újrakezdeni, 

nem  az  nő,  kit  a  sors  bármikor  kiutal: 

vágykeltés  művészetére  szakosodott  zseni. 

 

Kutathatná  lelkét  akár  ezer  pszichiáter, 

ahogy  az  életedbe  váratlan  berobban, 

( csak  ő  tudja  titkát    ”savoir  faire” ) 

’s  egy  pillantására  ázol  a  tesztoszteronban, 

elkábít  az  Édenkertből  lopott  igézet: 

a  mozgása,  a  misztikum,  az  illat 

  itt  nem  űz  bűbájt  egy  Biblia – idézet   

a  lényével  fatális  végletekig  izgat. 

 

Egyszer  kamaszlány,  egyszer  érett  díva 

  cseppet  sem  kíváncsi  a  mosolyodra   

a  szemeiből  kicsapó  sóvár  offenzíva 

tüzében  megkínoz  az  érzékiség  sodra, 

de  ne  kívánd    ő  csak  a  vágyaid  nője, 

ki  magányosan  oson  tovább  az  álmokon 

( egy  kapcsolatnak  sincs  vele  jövője   

inkább  aludj  még  egy  verset  a  vánkoson ). 

 

 

( 2013.  április  24. ) 

 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.