Schifter Attila : Ér’zveboncolás

 

Szerelemkórságból  lassan  gyógyulok

bár,  most  épp  ugyanaz  az  orvos  ápol

aki  eddig  engem  boncolni  készült.

Már  nem  álmodnak  ébren  a  hajnalok;

a  törött  remény  nem  lakik  itt  mától

’s  tudom,  soha  többé  ki  nem  egészül.

 

Hívó  pillantásra,  hamis  szavakra

ingatag  épült  légvárra  néztem  én,

míg  tornyából  a  szívre  célzott  lövést.

Mint  zsákmányállatot  puha  avarra

úgy  terített  le,  szenvtelen  könnyedén

és  megtagadta  a  kegyelemdöfést.

 

Apró,  de  mély  sebeket  ütött  rajtam

gyengének  ’s  gyengédnek  tűnő  kezével,

kevésen  múlott,  hogy  be  ne  végezzem.

Csak  rajta  állt,  hogy  haladékot  kaptam

  most  itt  követ  a  gyógyító  mezével 

’s  kéri  a  szemével;  hagyjam  és  higgyem.

 

Érzem;  vádolja  önmagát  miattam,

most  az  ő  szívében  fészkel  fájdalom

 félelemre  felelve  védekezett.

A  furcsa  érzésre  későn  riadtam,

de  más  a  szerelem,  más  a  szánalom

’s  bűnbánatból  hazudva  vétkezhetett.

 

A  szívbetegek  csak  lassan  gyógyulnak,

bár,  lehet,  hogy  specialista  ápol

vagy  másnap  tán  már  egy  jegyzőkönyv  készül.

Azokról,   kik  a  tepsiben  lapulnak

  a  halott  remény  boncolgatásáról   

’s  pár  üres  lábjegyzettel  kiegészül.

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.