Marthi Anna : áttetszés

 

 

Ha itt leszel lélekben ma nálam,  

elkezdünk suttogni. Párnára hajtom

fejem. Varázsburokban vár ránk

a csend. Kibökjük többször, mint a

rossz gyerek, panaszolva az aznapi

– azhétszentséghogymégegyszernem –

fogadjuk, hogy előrelátóbbak leszünk.

A csókot nem nyomjuk el többé egymàs

ajkàn, megmelengetjük az összes végtagot,

feltépett ajtók lesznek a szemek, egyszerre

koppanó szemhéj itt fent. Szívünk ütemére

lépünk álomországba, lépcsőnkön lefele.

Lecipeljük az elvásott emlékeket, te szót

morzsálsz a visszaútra, én áttangózlak

bizalompózból, amíg áttetszünk a tejútra.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1323 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak