Seres László : Bende jár

Az első lépések a legnehezebbek…)))

 

 

 

A föld is megmozdult a lábai alatt,
mint egy varázslat, jobb követte a balt.
Szőnyegrojtos felhőkön két tömzsi-hit
építi már ringón csillaglépteit.

Angyali út ez, anyaöl a mellvéd, 
fognád a kezét, vinnéd, és engednéd, 
míg szeme Galaxisok fényét hordja,
Napja lesz, Csillaga, keringő Holdja.

S a távolt, mit ígértél, hogy legyőzhet, 
elszakít, ha megy, s ha jön, összeköthet
lebontva azt a mellvédet, hogy ő védjen, 
ha lépésenként fényévekre ér fel.

Ez a sorsa mindnek, kiket anya szült.
Egy életen át küzdünk, és verekszünk, 
– mint a szerelemben csóktól csókig –
az első lépéstől az utolsóig.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.