Ady Ágota Melinda : Bojkottvers

Tudnunk kellett volna, hogy

amikor a mézpuha gondolat sodrása elakadt

lelkünk vérszínű kiáltásától

bebörtönzött, könnyes sarkába,

s üvegbe öltözött acélszürke épületeken

napsugarak zavart tükröztek arcodon,

felhőkbe kapaszkodó, csóknak álcázott álmokat,

szirmait hullatta közös múltunk

hamvadó füstön lebegő párája.

 

Égbe ékelt, lágyan mozduló, törött holdkorong,

őszi levelek közé csomagolt

tél, szürke fagykabátjával

halkulva egymásba vegyülő érzéseket sodor

minduntalan messzebb s messzebb

kettőnk várandós jövőjétől,

komoran létünkbe zárva.

 

Hidegen-halkan ránk borul az est utolsó lobbanása

szív, szerelem, szenvedély érzi halk érintésed hiányát,

immár örökre irányvesztett szavak kerülnek

hozzád közelebb, tőlem puha léptekkel távolod-

va.

 

Harmatos napfénykerigőt jár

szívünk megfáradt dobbanása,

hajnali lángok közt őrlődő

vágyak felszínre törnek újra,

miként lázadó-szabadon sodornak

utolsó álmunk zavaros opálvarázsába.

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Ady Ágota Melinda

Szerző Ady Ágota Melinda 0 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...