Pásztor Attila - Atyla : Kőkertben…

bolgár dallamokra

 

Zápor hív… Két nyírfát szél cibál.
Felleget nyit rám a napsugár,
Mégis az én szívem sírdogál.
 
                 *                      
Szeme zöldje a tenger, homloka szerelemmel
tajtékzó. Viharos tánc a reggel.
Mikor vitt a padlásra, fektetett a szalmára,
két karja röpített más világba.
 
Göndör haja fekete, perzselt a lehelete,
s csókján  száz örömök bősz ereje.
Nem kellett rakott szoknya, ha kedvem’ aranyozta.
Rézgyöngyös övemet sárba dobta.
 
Kezem’ adtam kezébe, ölem’ is az övébe.
Rózsánk nyílt a kutak kőkertjébe’.
Ha megszorít, olvadok, ha nem szeret, meghalok.
Síromra véssetek holdas Napot!
                        
                 *
Zápor hív… Kőkertben lélek jár.
Szeretőm halovány fénysugár,
Harmatot szomjazó rózsaszál.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985