Radnó György : Szomjat tiltók

2014.

A kút mélyére holdat rajzol a fény,

ahogy koppan a mélység fenekén,

téglasorok és omladozó morzsák

kiáltanak egy tágasabb szép szobát.

 

A gondolat mélysége maga a kút,

és dolgos napok téglái a múlt,

mindenkiben benne e forráskép,

mi ellenfényt vethet a Nap felé.

 

Ahogy a kútfúró egymás alá rakott

ezernyi téglát, úgy rakódik korod,

forrását keresi sok ős-gondolat,

gond súlyával tartja e föld-lyukat.

 

Aztán, ha kész, csobban felismerés,

hűsítő nedűdet csodálja a Nap s ég,

s még szomjasokat néha szolgálhatsz,

a szomjat tiltók lelkétől kiszáradsz.

 

Kiszáradt forrásnál égnek könyvtárak,

benne tudás még egyszer világítanak,

a port prüszkölők szomjúsága sír,

fizetnének, de se szó, se kút, se víz.

———————–

 

Gyuri, ezt nem sikerült verssé írni. Jól indul, aztán “forráskép, mi ellenfényt vethet…” “gond súlyával tartja e föld-lyukat” “aztán ha kész”… “kiszáradt forrásnál égnek a könyvtárak”. Mik ezek? S pláne így együtt… Nem mindenkinek valók a filozfiai mélységek, van, aki mélyebben szól, ha egyszerűen szól. Talán megpróbálkozhatnál vele.

Ezt naplóba javaslom.

Legutóbbi módosítás: 2014.05.07. @ 22:14 :: Radnó György
Szerző Radnó György 139 Írás
Már gyerekkoromban szerettem volna író lenni, valahogy úgy ahogy mások mozdonyvezetők. Tinédzser koromban már éreztem késztetést az írásra, eleinte sok verset írtam, ebből az idők folyamán, és a költözések miatt sok elveszett, vagy csak a kicsomagolatlan dobozok mélyén maradt. Informatikusként természetes volt számomra az online módban való publikálás. Eleinte csak magamnak írtam, de több barátom kérésére elkezdtem aktívabban közzétenni társaságokban is a verseimet. Hosszas unszolásra kezdtem el nagyobb körben publikálni és kiadni kötetet. 2012. április végén megjelent az első kötetem "A némaságom kiáltom" című kötet...