Szilágyi Hajni - Lumen : víz-hang

…hömpölygő

 

 

 

 

csak néha sírja el magát

a hajnal mikor az éjszaka

füstszagú köddé vál’ alatta

 

szívemen a nyár ki-be

ugrál pedig az ősz

a kertek alatt bujkál

 

mese-mese meskete

se hossza se vége

a festék megfolyik

a vásznon a vers

keresi a rímeket

 

hiába sajog a bogáncsos ősz

és tördeli hideg ujjait a tél

csalogány hangú

tavaszra bomlanak a fák

valahol a pokol

és a menny között

hol nincs se kevesebb

se több csak egy pillanat

én te valami tejútszagú

álom amit hegyek mögé

gurít a nap egy mozdulat

mikor szívemre teszed

tenyered

zaj csend

életem életed

zajong a csend

odakint idebent

 

képeid megfestett álmok

a hullámok mint megvadult

lovak vágtatnak a parton

nevenincs madarak

sikoltanak kéklő egek

alatt lángol a nyár

mesék dombok házak

macskatestű istenek

létra fokán virágzik

a szerelem

de se ajtó se ablak

falba vésve

az éden ma bezárt

 

csendhideg vallomás

 

szárad a vászon

hallgat a múzsa

 

a pillanatok mezítelenre

vetkőznek pókhálónyi

reménybe kapaszkodik a nap

felhőkertek közt káinok

és ábelek bolyongnak

 

az álom fényeket bont

a szemérmetlen őszre

világok keringnek felette

kisbolygók nap hold

egyszerre lent fent

mintha fejre állt volna

életem életed

az ősz mélykútból

csordogáló folyó

szélén csalogány

gubbaszt hangtalan

 

( ez se lett ma négy sor )

 

isten a kertek felett

járkál épít rombol

kihűlt kövek alá hasal

a megfestett nyár

elfáradtak a hullámok

néma a tenger

porladnak a sziklák

a kiszáradt éjtó partján

eldobott kavicsok fénylenek

 

elkészült a kép

a múzsa hallgat

életem életed

az ősz águjjai közt

ma hideg altatók sírnak

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"