Pásztor Attila - Atyla : Mi leszek, ha…

édesanyámnak

 

 

 

Mi leszek, ha nagy leszek?

Fa ága, virága?

Fürtös csokrokat küldjek

nyíló napsugárba?

Legyek fűn rezgő harmat

szilfák erdejében?

Csöpp, felhőtlen kis világ,

csipke szemfedélen?

 

Kő legyek kavics között?

Szikla, aki alszik?

Szikla, ám felhők fölött!

Fény, tetőtől talpig?

Lennék csillag, üstökös!

Szikra – hulló rajban?

Szikra! érchomlok mögött!

Ezredévnyi bajban?

 

Tó leszek, hívogató

tükre holdvilágnak!

Ködfátylat szőjek csöndből

holtak udvarának?

Cet leszek! Hét tengerek

s óceán királya!

Hangomra kél táncra fönn

partok hableánya?

 

Inkább Szél, ki megjövök

szivárványon túlról!

Eget s földet görgessek,

malomkövet Múltból?

Mégsem!…Óriás!…Hegy leszek!

Világ Tetejére!

Jaj, de akkor hogy’ ülnék

jó anyám ölébe?

 

Csepp rigó lennék térdén,

s dalolni tanulnék,

sudár fényoltárokon

zsoltárokat fújnék

új világról, s énekem

értené, ki gyermek.

Könnyeit csillogtatnám

vénülő szemeknek.

 

Egyetlen Jó, s hófehér

Szó leszek gyolcs ingben…

Láng!…Nyelvek közt lobogni

síron túl és innen!

Hang leszek, ősb’, mint a lant,

Ég húrjain zengve,

s gyúlván gyúlva – mind újra

földi szerelemre!

Legutóbb szerkesztette - Pásztor Attila - Atyla
Szerző Pásztor Attila - Atyla 227 Írás
Becsületes nevem: Pásztor Attila Művészet kedvelő, ok-le vele s bohó mérnök víg zettséggel... NME 1985