Szilágyi Hajni - Lumen : …bábjáték

 

 

Bennem béke van, mégis harcba

indulok reggelente, pedig tudom,

ebben a háborúban már nincs

se győztes, se vesztes, csak

sarokba hajított félelem, ajtó

mögé zárt, néma árvaság, álmok

romjai közt bujkáló, dacos magány.

 

Bennem béke van, bár a harangok

néha visszaüvöltenek, torz dallamot

játszva a hajnali szélben. A kiáltás

széthasad, szíveden, szívemen.

Napkeltétől napnyugtáig a tiszta ég

összeolvad a sáros földdel. Szemünkben

idegen világ fényei lobbannak, és már

semmi sem valóság. Se te. Se én.

 

Beleírtalak sok versbe, felolvastalak,

megtanultalak. Kiradíroztalak. Elrejtettelek.

Szétszedtelek. Összeraktalak. A zuhanást,

és a repülést is kipróbáltam veled, de

szárnyak nélkül nem jutottunk messzire.

Könnyű álmot ígért Isten

De csak vázlat maradtál jegyzeteiben.

 

Megpróbáltad túlélni a kibírhatatlan,

alkonyi csendeket, játszottál, csaltál,

kikapartad magad ezerszer a föld alól,

dús lombokat rajzoltál kiszáradt fák

csontkarjaira, drámát írtál, egyszemélyest,

hiába, a tavaszt nem fejezted be…

 

(…)

 

A kihalt játszótéren most valami könnyű

tavasz zajong, égig érő, dús lombokat

keresve. Hiába. A rajz soha nem készült el.

Rozsdás hintába kapaszkodik az anyátlan,

apátlan szél. Átfúj a jelenen, át az arcomon.

Tombol. Üvöltve. Életen. Halálon.

 

Elfogytak az ígéretek, csendesednek az

imák. A játéknak vége. Felsorakoztak

a néma katonák. Fekete-fehér táblán

a feldőlt bástyák romjai alatt

a királynő utolsó álmai sírnak.

 

sakk-matt…

 

A király meghalt.

 

Borostyán nő a hideg beton réseiből,

s a világ újra összezár, életeddel, haláloddal,

egy befejezetlen, gyönge tavaszba.

 

Pedig bennem béke van, konok béke,

csak ezek az ólomnehéz,

fekete-fehér bábuk ne sírnának

fel szívemen éjjelente…

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"