Schifter Attila : Pillanat

 

 

Most  konyakszíne  van  minden  pillanatnak 

( a  plafonon  olvasólámpafény  köszön ) 

hunyt  szempilláid  szerelembe  takarnak, 

halk  esés  oson  át  a  hálóköntösön, 

 

ahogy  ismét  véletlent  játszva  nyílik  szét, 

kihívón  elragadva  tekintetemet 

’s  ragadozót  szűkölve  szemem  íriszén, 

míg  majdnem  látni  engedi  lágy  kebledet. 

 

  Mosolyod  szívkamrákba  borzolja  magát,  

köröttünk  minden  oly’  kerek  és  testmeleg; 

nem  tudjuk  most,  hogy  a  külvilág  mily’  galád

( ’s  észre  sem  vettük,  hogy  közben  már  este  lett ). 

 

 

( 2013.  november  08. )

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.