Sonkoly Éva : Hófehéren

…utoljára

 

 

Szeretnék a boldogságról mesélni,

hitem szerint meglelhetem

hideg télben, hófehéren.

 

Az út… oly’ hosszú, szélfútta,

lassú léptem hó takarja…

hangom elakad, szavakat keresek,

 

mennyi volt – pillanat, múlnak, peregnek

s én csak keresek, keresek…

hitem szerint… de az út… oda…

 

hosszú… ott messze… senki sem ígérte,

csak én hittem, lassan azt is feledem,

léptem hó takarja… lehetetlen,

 

mégis, ott jártam… hófehéren.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.26. @ 10:40 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 580 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"