Tél

Volt egy kanapénk. Szocreálos, múltidéző, vörös színnel. Félig kitört lábbal, így elmozdítani sem lehetett. Évek óta ugyanabban a pozícióban állt. Mint aki nem mer megmozdulni, csak vár, vár valamire. Várja a megváltást a csodát. És míg a Rendszer változott, öröklött [… Tovább]

    Ablakpárkányon ciripel az altató, Szúnyoghálón fennakad a kósza gondolat, Zümmög a bajbajutott, majd arcon csap A felismerés, hogy van egy bentlakó. Duruzsol a táguló szembogár, Forgácsolt agysejtek közt a szú perceg, A zajok az inger-küszöbön átesnek, Csak zsong [… Tovább]

Parafrázis Ratkó József Zsoltár című versére       Az anyák mind óriások, hátukon cipelik a világot, fehér kötényük zsebébe elfér a bűn és szeretet, anyák nélkül – hideg az élet…   Az anyák nem öregszenek és nem mennek messzi [… Tovább]

    mindig tudtam, hogy közöm van ehhez a nőhöz. kéretik nem félreérteni. mintha lehetne ilyet. félre. érted vagy sem. félre semmiképp. s bár azt mondjuk, a vers szöveg. nem önéletrajz. nem regény. de titkon tudjuk. ez is meg az [… Tovább]

Az egyik idei aquincumi költöversenyre küldött versem, ami nem szerzett babért… Kép az internetről. Koosán Ildikó …ez benne a jó Hívómondat: Az indulat ihlet versre „ Facit ignatio versum”   Zabolázhatatlan érzés az élmény, volt ilyen, s lesz ezután is, [… Tovább]

SzóVarázslat, megadott szavakra – faragás, télidő, keserű, mandala – és Vehofsics Zsóka fotójához. Bezúdult a télidő váratlan,’ tavaszra, jégből formált szoborpark a tér és az utca, a járókelők  megdermedt árny-alakok, arcukon a ráncok, mint faragás-nyomok,- a jégszobrász február  lét-szilánkjai. Mély [… Tovább]

saját régebbi fotóm rügyfakadás              Koosán Ildikó    tegnap láttam, megnéztem ma is a rügyet, ahogy a fények színezik, langyos esőben ékszerként ragyog, percekig azt hittem földi csillagok jöttek tömegben tavaszt köszönteni, frissen csiszolt drágakövekkel teli zsákjaik a csillogást mind [… Tovább]

út szalagjábóllábnyomom kivágomléggömb-fákatégre eresztek többé nem dagasztom záporrá felhők kovászátkívül-belül legyen aszály porzó némasággal elföldelem a szavakatördöglakatot hajlítoktekintetem visszagörbítemmagamba nem próbálok ködöt csillogtatniés zajt pattintani csöndbőls mint akartamnem fordítom szó szerint a réteta kacsázó kő alól is kirántom a tavat [… Tovább]

„Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni” * (József Attila: Tél)   Porhavat szitál a Kegyelem –   Ám az áldott fényű fa alatt csodák helyett növekvő árnyak, díszdobozokba csomagolt szűkölködő szeretet, megcsappant hit, hazugságok, valódi kincseink, az igazság [… Tovább]

A kezükön át Siketek jelbeszéde*                             Koosán Ildikó   Ki-beforduló kezek, táruló, záruló ujjak nyugtalan, heves tánca, néma zene; emberek szíve, érzésvilága nyílik meg vele.   Van, kiknek a köznapi közlés kényszere, út a teljesség felé, ha élnek [… Tovább]

    Megint november, kicsit marós, most tizenhetes, nem ötvenhatos. Nemzedékek egymás mellett, alatt és fölött. Átalakított, átfestett, mégis öröklött hajlamokkal teli romos és új házak, együtt él gőg, dicsfény, hazug gyalázat. Új zenekar, de réges régi kotta, vérrel írt, [… Tovább]

Ma a Pilis haldokolt.  Élénken sötét kontúrjába vérvörös nap kapott és úgy hatott,  többé nem akar felkelni. Fekvő, zöld ölű asszony, mindig más benned a fájdalom. Most túl szürke, ahogy végig kísér utamon. Faggyá dermed rajta az est, élettel teli [… Tovább]

Illusztráció: Gősi Ferenc, Gyirmót téli csendben Süketeknek felesleges halk szóval magasztalni a csöndet, melyben ezernyi titok ébred, hol üvöltő vadként, viharverten, vagy néha, mint harmóniát zúgó orgona, és mennydörgés ijesztő robaja, melyre úgy válaszol a szív, akár egy álomszépre komponált [… Tovább]

Egy régi versem   Télapó-álom                 Koosán Ildikó  Ez most a rég várt éjszaka,a titkokkal teli,nyűtt csizmácskám a Jó Öregremélem megleli. Dús lombú jégvirág nyílika rozzant ablakon,rajzoltam mellé fényt, napot,hadd lássa, itt lakom. Nem kérhetek modern csodát,szaloncukorhegyet,de meleg, tiszta kis szobát,s maradjak még gyerek… Hát [… Tovább]

éjszaka van a legfényesebb csillag ablakában ott ül Isten és (még lefekvés előtt) ismét Teremteni kezd valahol én is leülök az írógép elé nem gépelek csupán egy soha-meg-nem-írom-verset zongorázok a levegőben ám MOST mégis(!) ráütöttem a T betűre íme ajtóm [… Tovább]

  Hátunk mögött halomra dobált évek,sorjázó habfodor tengernyi hosszan. Kiporciózott élet, kegy a sorstól.Ajándék érdem szerint. Jóban, rosszban.Míg állnak váraink, hisszük, szélvihar,jeges ár se árthat, ha tavaszt éreza szív s kéklő bércek bűvös orma vonz.Utunk egy, megyünk szomj-gyötörten a fényhez.Éltető energiákat [… Tovább]

  Már annyi féle napot kitaláltunk, van állatok, növények – bármi napja, az ünnepelés olthatatlan vágyunk, hol senki senkit nem gerjeszt haragra.   Egy nagy sakktáblán háborúkat játszunk, az ölés bűnét lemossuk a könnyel, az Istennek is mattot ad halálunk, [… Tovább]

  A telihold látványa, mint a kígyódelejes tekintete,megbabonázott.A felhők – puha vattapamacsok –parányi csillagpettyeket öleltek,s engem elfogott az érzelmes álmodozás.A sűrű teljességből érkezettmoccanó vágyamégre véste végső jelét e hűlő éjszakán,ám a mozdulatlannádermedt időmagába szívta a régikáprázatokat.Elszivárgott minden,ami volt,csöndessé szelídültekszememben az éles,forró képek. Már nyugalom [… Tovább]

  Kiürülsz, mint a telt pohár, te irigyeled, ő csodál, mert ő az egyetlen tanúd, hogy feneketlen mély a kút, leengeded, meg felhúzod, a forrás holtodig buzog, s csak teli vödröd érzi meg, hogy szomjat húzol, nem vizet.

Vasbányai Ferencnek, szeretettel     A budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett IV/C osztályának találkozóit megörökítő albumban 1992 óta kézíratként olvasható, és a Héttorony oldalára 2009 októberében feltöltött azonos című szövegem (http://www.7torony.hu/content.php?c=25170) 25-ik évfordulós, „jubíleumi” változata.       tarkódon égtájak célkeresztje gesztusaidra vetkőzik [… Tovább]

  Túljutva anyáink emlőin, nyúlánk, tizenhat éves zsenik voltunk, egy ember ismeretében teljes, akiről úgy tudtuk, más mint a világ, és a világ sok szarral teljes – ítéletünk volt vissza és előre, tudásunk tökéletes, minden lényegtelen törölve, csak a lényeg [… Tovább]

  Csak pár fejecske mozdult könnyedén az óriási fészek peremén, úgy lassultam, hogy lássam a csodát, pár babonázott másodpercen át, s megértettem, nem csodálatra vár a fiókákat őrző gólyapár, a tollasodó gond és az öröm, pirosodik most hosszú csőrükön, sok [… Tovább]

Ha örömet akarsz szerezniNem kell a pénzedet költeniMert az igazi ajándék ingyen vanS nem az anyagi javakban Nem kell rózsa, drága ékszerSem a buksza teli pénzzelCsak egy valami okozhat örömetA mosoly, és az önzetlen szeretet Addj a szíved drága kincseibőlDe [… Tovább]

FényjelXIX. századi dal                        Koosán Ildikó   Látod-e mennyire  várom, anappalok fénye, ha éj peremére kúszik, a hajnali ködre terül,rügy-teli ágra, ha barka virágraébred az erdő, a bánat elül? Hallani csöndben, lenge örömbenfürdik a tisztás, érik a dal, zizzen a szárnya, száll a [… Tovább]

Bíbor színű alkony mikor hozod el márAzt a napot melyet mindenki vár?A gonosz vezette világ végétEgy új világ hajnalának kezdetét Amikor a szeretet vezeti a szíveketS tova tűnik el a gyűlöletAhol nem ropognak a fegyverekMindenhol békességben élnek az emberek A [… Tovább]

Egyszer véget érnek az iskolás évekS vár rád a nagy betűs életGyermeki szíved még mindig játszanaS ott ülnél mindig az iskola padba Mindig a barátokkal együtt lenniA jóban és rosszban kitartaniDe az idő oly kegyetlenSoha nem áll meg egy percet [… Tovább]

Összeállítás április 11. tiszteletére KÉp: Tündérvirág Kámoni arborétum /artfotóm/         Válaszok Cseke Gábor kérdéseire /kérdezz – felelek 2017. ápr. 11. re/       Mióta intenzívebben foglalkozom orvosi szakmám mellett az irodalommal, írok, fordítok és könyveim jelentek meg [… Tovább]

Körtefát ültetek,  karcsút, rügyeset,  amikor a fagyból  lesz majd kikelet.   Felnő ez a kis fa,  s aki született,  azzal együtt várjuk  mind a szüretet.    Addig pár év telik,  és mert így esett,  faragok egy verset,  aprót, fényeset.    [… Tovább]

Mellékutcán  Koosán Ildikó  A mellékutcán autók haladtak,Lemenő naptól hunyorgott az ablak, Háztetők fölött félhomály tenyészett,S a csöndből, ami tunyán heverészett, Most esti forgatag, lármás sietségAraszolt elő, pezsdítve az estét; Éji szállását egy koldus kereste,Kószált szélvédett szegletekre lesve, Galambpár kukázott a szemét körül,Pofon csattant véletlen – vétlenül; Résnyire [… Tovább]

Capri              Koosán Ildikó   Célom a Világ tetején vibráló látványpillanat örökbefogadása;    ízlelgetni a láthatár részleteibenmegbúvó fénydimenziók mágneses vonzását,  átlebegni kék-azúr ösvényein egy káprázatos táj fölöttMonte Solaro csúcsa felé az istenképletekkel teli édenkertszivárványszínekben pompázódús délszaki növényei között  amit [… Tovább]

    Én ma a nyári meleggel töltöm az őszi kabátom,  s nézem az égen a bűvös csillagok éteri táncát. Csillan az éj szeme, féltőn őrzi az esteli tájat,  nő a remény idebenn, mint árnyak az éji homályban.   Éneke [… Tovább]

Csak az érzi, akinek szíve, Erő, hűség, reményteli, Ott dobog fenn a barikádon, A szabadságot hirdeti. A Corvin mozi előtt állva, Vártam, hogy ott lesz az a lány, Aki ígérte, hogy visszajön, Egy októberi délután. De tankok taposták az álmunk, [… Tovább]

Színe sincsen, íze sincsen, láthatatlan száziziglen, olyan, mint egy izzó verbum, mintha ősi tűzzel égne, s egyetlen lélegzetére megtelik az univerzum.   Galaktikák fejedelme, számsok csillag a szerelme, egyetlen szív, tenger elme, s mint egy csöpp az óceánban, mint az [… Tovább]

Csupán a csend hangtalan fényekoppan a macskakövön.Sziréna zúgás töri szét aszmoggal telt est szürkeségét.Foltokban emberi árnyak– érdekes élő ködfoszlányok –a betontengerben gondokkalmegrakott uszályok futnaklélekzátonyokra.Páros magányok lakatlan szigete ez : millió hajótörött.Segélykérő tüzek lángjaiégetik fel a maradék reményt.A hamuvá lett semmibőlketrecbe [… Tovább]

    Kagylóvá repedt az égbolt, gyöngyözöm, halászom, szél fúj ide oda tengek s lengek jobbra-balra, kéz tologat jobbról-balra, ahogy az Isten megadta, csak néha színtelen, megfogyva, titkolt hazámat hirdetem, feketén fehéren simogatnak érdes kezű sós szájú betűtengerek, illetnek s [… Tovább]

    Álmodomaz otthon kenyér illatával,látom nagyanyám hófehér haját,amit dagasztáskor kendőjébe zárt,ha előkerült a nagy sütőlapát, éslangyos cipókkal telt meg a kosár. Ráncaibanrejtőző, bársony mosolyátidézi a múltból derengő ős-erő,boldogság, az a tiszta élet,– szép, áldozatteli -, amely a fényűzésthírből sem [… Tovább]

A hétköznapok robotokká tesznek bennünket, látszólag minden ismétlés, tanulunk gondolkozás nélkül tenni, cselekvés nélkül gondolkodni, vagy lélegezni amikor vers születne, verset írni, ha lélegzetünket összekócolnák túlfűtött érzelmek. Ezt a karma jógát, ha szeretjük ha nem, művelni jó, akár botanikus szenteli [… Tovább]

    És sűrűsödik a válaszokkal teli csend,     puhulnak az évbilliárdokig rótt körök,    hiszen csak a lélek örök,    létünk,    mint lepke szárnyán a hímpor,   vadselyembe göngyölt porcukor.        

     Könyörgés a veszendő Földért                         Koosán Ildikó                                        Jó Uram!Héliosz szekerén csomóra kötni a féketégi szabály okán ki lehetne  illetékes?Nézd az utóbbi időket! Volt rég, mikor féktelenül űzte a tűzparipákat új hozzá nem értő, tán  Phaethón,  bizonyítván, engedélyezi [… Tovább]

    Már a Park sem a régi ( nem is lesz ) de ne bánd:kiveszett egykori lombok idilli dala.A lelkem szomjazza a klorofillóceánt,mely nem csupán az álmodásnak volt itala  Ránk vártak a padok, a sövény rejtekébenfiatalon vadásztunk illatokra, szépre,boldogok voltunk [… Tovább]

                           – A tálat kihozták, miért haboznál                         gyakorta éppen az üres van teli            [… Tovább]

Kipp… Kopp… Ki kopog? Ki az, ki ily bátran robog Be e házba? … Nem látlak, Viszont, ha elém kerülsz, biztosan kiváglak   Mint a macskát… Nehezen… lélegzek… Pillanatról pillanatra egyre jobban mérgeznek A percek… Nem érzek, De látom, hogy [… Tovább]

Kútág’ – ösztövér, gémje – hórihorg’…kopár sík? torsa közt? haris rikolt?Zeneteli nyelvünk csupa szépség,dús mai nappal időutazás,ütemhangsúly, ha kell, időmérték:gyorstelepítésű drótakadály.

Nem kell apropó, alkalom elmélázni a kispadon,     Nem kell apropó, alkalom elmélázni a kispadon, alvó emlékekkel telik a kert, tűnődnék reggelig, egy emberöltőt visszaszáll a gondolat. Utolsó nyár… Repül kis időcsónakom anyámhoz, régi, szép napon, mikor még bíztunk [… Tovább]

 Más dimenzióban                                                     Koosán Ildikó  Meglesni mi zajlik az éjszakában, mikor álomköziutcák sarkán befordulsz egy régi sikátor házai közé,hiszed, már jártál itt valamikor, mert felismered  aporcelánházszám mögötti térből előtörő vonzóerőt;ez az, gondolod, belépsz egy ajtó nélküli küszöbönát az ismeretlen terem lebegő [… Tovább]

A verset Várkonyi János festőművész azonos című festménye ihlette Belesimul a homályba, így vár újabb érkezőt, karján fehér hangedlit tart, szmokingot hord s lakkcipőt. Selyem csokornyakkendőjenem fityeg csálén nyakán, milliónyi titkot őriz, ha kell sznob, máskor vagány.   Á-tól Z-ig [… Tovább]

    Fütyörészgetek, gyermek lettem újra.Szívem is trilláz amerre járok.Rám rikkantgatnak mintha csak értenékflörtjeim szavát rigók, harkályok.A tüdőm teli, s hol föld, ég összeér,füttyel köszöntöm én a végtelent.Hegy-völgyek fújják ezt az ősi zenét,visszhangok ott fenn, én meg idelent.Fütyülök, mikor alkony [… Tovább]

  Ha itt lettél volna velem alkonyatkor, megmutattam volna a színváltó tengert: acélkéken, bézsen, narancsvirág-fényben. Kezemet zsebedbe rejtve a szél elől elmeséltem volna talán,  hogy “az ördög kibomló hajánál fogva húzza le a Napot minden este és vonszolja végig (vizek [… Tovább]

lázadás/anyák napján/             Koosán Ildikó széttolnám a homály függönyét,ma éles képeket akarok!lázadásommal telik  a lét,faggatnék minden csillagot,  mert ki a parttalan időbenáradás, aszály közt lépeget,s hinni kész a teremtőbenkérdőre vonná az eget: hol van a kéz, a tekintet,hol az öl, a puha fészek,hol [… Tovább]

    Skízispont,múltteli jelen.Silbakol, fel-alá jára zöldhajtókás, sárgapitykés közlegény.Még nincs tizenhét éves.Vállán súlyospuska, hegyénhosszú szurony,háborúra mutat,csillagot ér.Esni kezd a hó.A szökevény percfuttábaa fal mellémég oda rajzoljaa faköpönyeget.        

    Megtelik veled a szoba. Tárgyak úsznak az asztalon. A lehajlásokból felmosóvödörbe száműzött hab lesz, egyre bokrosabban tessékelem, miközben az egyedüli vágy: egyszer mozdulatom méltóvá lesz, értesíteni fog arról, itt maradnál. Melyik bolygó hozta el reggel ismeretét energiák formálta [… Tovább]

  Szerintem a világ idegenként kezel, hús-vér emberségem számára csak teher.   Szerintem a világ körbe körbe forog, bolond itt mindenki s összevissza dohog.   Szerintem a világ Legoland-ben készül, minden kis darabja műanyag lesz végül.   Szerintem a világ [… Tovább]

A szív, a nyelv és fejhúsból java, a tokaszalonna és illata, és bürkéből pont annyi szép darab, hogy abálódva összeforrjanak, még látom, ahogy éllel vagdalom, a lemosdatott bontóasztalon, a szívből előbb kínált meg a sors, csipetnyi  só, meg gondolatnyi bors, [… Tovább]

Egy régi arcú telihold vagy nárciszként látsz be a vízbe lótusz nyílik szemed elérem vagy az összes arc tükrében kitárul-e ma szárnyas szívem beleszokni az éntelenségbe    

Pihék járnak légies táncot. Díszgyertyáink fénye mesevilágot vetít. Kékes árnyékok sora játszi hajladozással vibrál a falakon, Szívek és lelkek ölelkeznek önfeledten. Picinyke cinke teli etetőnek örvend az ágon. Bent pohár csendül s gyermekzsivaj. Kálváriánkról hólepte pléhkrisztus tekint az ünneplő nyájra.

  Lehet gyertyaláng ez az egész, számlálhatatlan fényhullám, reménykedő szikár csönd, vagy csak egy kihűlt holnapután.   Surrogó szöglettelenség, amiben eltévedt az idő, kézfogásba maradt üzenet,  meglehet csupán egy útszéli késelő. * Egyutas moteli éj,  romlatlan tökély…      

Műhelytitok a versírásról  Koosán Ildikó    várok egy kezdő mondatot  a tényről  ami bennem kavarog,  még éjszaka is feszit, bök, véredényeimben mintha  gyónás-kényszer áramolna,  nem tud kitörni, amorf,   amőbamódra váltakozó  súlypontját innen-oda teszi át,  mozdul egy kicsit, azután tovább,  előre- [… Tovább]

Emlékek porladó csokra borul kimegfáradt lelke fedeles kosarábólmíg szamárfüllel teli karcos fotóitrendezgeti immár századszor újrakopottak a filmek melyek leperegnek elméjemegroggyant vetítővásznán rendrehol pasztell színekben hol meg csakszépiásan olykor fekete-fehérenbelső gramofonján meg-megakad a tűugyanazt a foszlányt játszva unos untalan * Kertje [… Tovább]

Teli kosárral gyűjtöm lelked gyümölcseit, az égre varázsolja jelenlétedet a világ rendje. Kikeresem magamban is rutinjaidnak ünnepeit, rám adod köténynek szorgalmad, hátulról árulkodó kezed csak a képzelet.

(Kőmüves Klára versének hozzászólásából húrozódott) Jobban érzed, ha sorba fájlalod, ahogy a nap süt, ahogy a fény ragyog, ahogy kitársz, vagy becsuksz csöndesen, ajtót, kaput, elárvult ablakot, és nézed-hallod, hogy a szentmisét, mi neked sok, Istennek semmiség, miként darálják, őrlik [… Tovább]

  Gyönyörű az ősz most, friss terveket szül majd,lelkem szárnyalását mutatja az új dal.Hegyen, völgyön, réten futok immár hozzád,nem téríthet el majd sem vihar, sem honvágy. Szívünk, lelkünk, testünk feltámadt egyszerre,egymásra találtunk, nem vagyunk elveszve.Ujjaink most lassan egymásba fonódnak,megújult életünk [… Tovább]

Ezt neked                      Koday László azonos c. képékez                                             Koosán Ildikó Panni asszony gyanút fogott,igaz, amin gondolkodott!Jóska bácsi megint részeg,estére, ha [… Tovább]

Siena /útleírás/   Cathedrale  della Vergina Assunta /Szűz Mária mennybemenetele katedrális/                                                                           Koosán Ildikó   E dóm nem csupán egy a sok közül: dísz, pompa, művészet felsőfokon! szépségsúlya már – már a földre nyom, érzelem, értelem viharzik belül a [… Tovább]

1.   Kiszakadtam, mint ecsetből a festék,mint nyárutói vágyakból az esték,bár nagy időm volt jó örömöt élni,az Isten átkát emberölbe kérni, és betűk döngtek, tollamat keresték,azt akartam, hogy utánam eresszék,mert írásjelet tudtam grammra mérni,és futottam a csöndet utolérni. És jött [… Tovább]

  Szép június van, tíz órára jár, s évente eggyel kevesebb a nyár a szűkölt idő már most is liheg, a rá haragvást nem is érti meg.   Csak telik-múlik. Nincs egy pillanat, mi terjedelménél tovább marad, a rám szabottról [… Tovább]

Schmidt Mária textilművész alkotása: http://www.amilapunk.hu/eozin/vankepem/biblia/pentecost.html     Kimondta az Úr szent igéjét,nagyot sóhajtott:és lőn világosság…Nélküle az élet sötét és sivár.  Az ötvenedik napon kiáradt és felragyogott a Szentlélek fénye ránk, igaz, élő forrás, égi láng.A hamu alatt szunnyadó szikraa mindenségben vihart arat,ragyogva lobog [… Tovább]

Nem halogatom tovább. Mások se ússzák meg! 🙂   Hogy duzzad a tavi ár! Drágább is a kaviár…   Nem terelném elvi síkra, – van-e halban centis ikra?   Erotikát rejteget: – Hogy fejik a haltejet?   Hol telik a [… Tovább]

  Húsz év suhant el felettünk, Anyácskám, már nem fáj, a gyászmunkát megszenvedtem, nem neheztelek, de torkomban a szívem, ha távozásodat újra felidézem. Úgy szerettem volna egy utolsó ölelést, egy utolsó mosolyt kicsalni tőled, elnyűtt kezedet kezemben tartani hogy érezzelek, [… Tovább]

 LipariSzicilia  Szeretettel útitársaimnak                     Koosán Ildikó  Narancs- citromfák karnyújtásnyira,óriás vadkömény labdavirága,párás végtelennel telitett tájravibrál a távolság ködhomálya  s a kristály-kék tengerrel ölelkezik;félelmetes a mélység, magasság,meredély; nincs lehetetlen manapság,      a szerpentin már- már az égbe visz; panorámahorizontba fér a világ,a pillanatba jelen, múlt, jövő… [… Tovább]

Anyák napjára 2015       Fogunk s hajunk szála ritkul, emel még, de sajdul a kéz. Szorgos napok rendje hígul s fokról fokra lépni nehéz.   A Holnap: mi lassan telik, egybe foly’ a tenyérnyi múlt, álmaink’ angyalok lesik, [… Tovább]

  Rejted a várost, félted a zöldet, számolod olykor vissza idődet – hol van az erdő, merre meződ és hol van a víz, mondd, életimádó – itt Buda, ott Pest, fényhidak íves kapcsa alatt rohan Ister; zajgó mélyteli múltra meredtünk, [… Tovább]

Kép: Giovanni Bellini: Pieta       A kereszt tövében élő kőszobor.Megtörten áll, némán sír, nem zokog,tengernyi könny pereg arcán,tudja, magzatára kínhalál vár – Uram, Jézusom a kereszten! – Én Fiam, én Istenem,drága Krisztusomte védj meg! Anyaszív nem ismernagyobb szenvedést,mikor [… Tovább]

    Lángra lobbantottad a májusi éjt, hiába mondta apád, anyád, gyermek, ne játssz a tűzzel…   (…)   Esténként éhesen harapdálod a tejszagú holdat, mintha anyád mellén csüngnél.   Hol nem voltál, és most merre vagy? ma is játszottál [… Tovább]

*Jenei Gyula, Majd megérkezel „Majd megérkezel az alkonyatban”és én várlak ahogy vártalakaz első pillanattól már akkoramikor még sohasem láttalakcsak elképzeltelek: megidéztelek csukott szemeim mögöttláttam ahogy valami állandósultfélhomályban felém imbolyogszlassan akár az árnyék és mindenalkalommal mintha hatalmas sűrűködgomolyag állta volna az [… Tovább]

Koosán Ildikó Szemirámiszi függőkert /gondolatok a versfordításáról/  Ismeretlen szövegben idegen szavakkatonái védvonalárkokból lesnek rádcsőre töltött fegyvereikkel; Veszélyesterep, aknazárakat rejteget, a sorokközt sunyítanak míg fel nem ismered, ahogy ismerned kell a szóvirágok fészke alatt megbúvó taposóaknák csapdáit, ha a fölöttük hullámzó gon-dolat, [… Tovább]

  Ablakomon át beköszönt hozzáma tenyérképű telihold.Csupán egy villanásra küldte rámárnyakkal tűzdelt fényét,hideg-rázós mosolya máris párnámba vackolta magát.Én gyűrt lepedőmön forgolódtam,álmom kínosan kerültea velem való találkozást.Gondolataim kergették egymást,lökdösődve tülekedett mind előre.Szűkölő pillanatok váltaknyomasztó órákká,átvették az irányításta pattanásig feszülő idegeken.Felültem.A vekker hangosan [… Tovább]