Az évszak-ábrázolásokon a lótusz és a kócsag a nyár jelképe, az irodalomban egyedi ábrázolásban nem tűnik ki a többi évszaktól, mintha csak mindig erre várnánk és amíg a tél a halál, addig a nyár az élet és a pihenés a boldog gondtalanság jelképévé vált. Mintha a nyári hőség kicsit agyoncsapná a szerelmet, a halált és a megújulást, amelyek majd csak a következő évszakokra lesz jellemző.
„Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.” (Szabó Lőrinc: Nyár)
Faluvége
Árokparton f?zfa bólogat: ?sz ez, ?szvég. Rozsdás levelek ágairól aláperegnek. Horizonton elvérzik a Nap. Széls? ház. A kopár udvaron kerékpárok vaskorlátnak döntve. Tompán csillan – rímelve a csöndre – bágyadt fény a nikkelezett vason. Minden meleg [… Tovább]
Istentelenül
Csendből építettél hegyeket, most alattad hallgatnak a szétzúzott kövek. Könnypocsolyában fuldoklik a nap, és én lépek, megyek, kapaszkodom, kezemben szétporlad a múlt. És én csak csúszok, zuhanok, szárnyatlan repülök nélküled. Álmodok sohaveled pillanatokat, hisz fenn a magasban nincs már idő [… Tovább]
Vissza a várba
Királylány, vissza a várba! Hagyd a topánt veszni a sárba, menekülj szebb mesék közé! Idekint árulást sziszeg a szél… Lágyszívű képzelet: gondolni mindenről, hogy volt, és még lehet, hogy történhetne bármi, ha ép lenne a híd a [… Tovább]
Arcok szótára
Arcok rejtetlen könyvéb?l próbálom az embert érteni. Belevésve a kor, bele, amit mutat, vélt titka – bens? rezdülései. nyílt testbeszéd. Az arcjátékban a tudattalan, a mondatlan, az elhallgatott – kifejez?dik mind az adott pillanatban! Szemekben magány jégzajlása. Kavargás: [… Tovább]
Koccints!
Jó már az újbor. Csillogó rozé az asztalon hideg-párás pohárban kelleti magát. Szívesen látott vendég élvezettel szagolja remek illatát, kortyolva ízleli zamatát. Milyen fenséges – szól elismerően, a gazda büszke: saját termésem . S feledi a nehéz munkás [… Tovább]
Száguld vonatom
„Kattan a váltó, A szívem zakatol…” Száguld a vonat, Belevág a légbe, Csattog a kerék, Szikrát szór az éjbe. Pattan az álom, Éjmadár rikolt, Éles a kanyar, A mozdony felsikolt… Kattan a váltó, A szívem zakatol, Sikong a [… Tovább]
Néha…
mint útszélen n?tt bánatvirágok álma mélykék nyarakon mint pókhálóba sz?tt mosolyok vigasza barna ?szutón mint elkárhozott varjak lelke a hóban vakhideg télen úgy várnak némán rügyre, tavaszra, fényre sötét perceim
Beszél a csend
* Megint fogát vicsorítja a tél, fűre dermed óvatlan hóvirág. Hallgasd csak Kedves! Kinn sziszegve nyargal a jeges szél, pattogó tűz mellett a jó világ. Kávéillat csábít, koccan a csésze, téged vár, meghitten együtt, csak ez számít, [… Tovább]
Oszlopok
1. ALAP (monológtöredék) …az, amin állok mert ebb?l n? ki minden az élet anyaga és határai a szeretkezések képében határolt Másik a szétzúzatásunk, bitorlók joga „Te vagy szent egyedül”, mondjuk, „Hiszlek”, mondjuk középen állva mégis törvén a [… Tovább]
Vándorúton
A nyarak színén gondolkodom, s hogy a csönd ma mennyit ér; VÁNDORÚTON A nyarak színén gondolkodom, s hogy a csönd ma mennyit ér; s mit látni a napsugárban, mikor fénye csak épp’ elér. Most eső esik homlokomra, könnyű [… Tovább]
Álmodj szelíden
Nyargal a szél. Szikkadó utakon kajtatva kutatom őszi ölelésed alma illatát. Álmodj csak tovább, szelíden. A lángok messze marják sekélyes horizontunk alját. Szökken a vad, lehull a földre, aranyló vízjelek rajzolják körbe vergődő szívemet, markolok roskadó havat. A kormos [… Tovább]
Reménykedj!
Sziszegve nyargal a fagyos szél,komor még az alvó világ.Ugye Kedves,hosszú már a bezártság, a tél…De nézz csak ki, s reménykedj!Tavasz hírnökekéntkinyílott a hóvirág.
Áruló
gyöngébb idegzet?ek, finomabb lelkek ne olvassák, meg akiknek nincsen teste Áruló Újabban halakban utazom. Jobban mondva csontiban, Mert az kell a halhoz. Finnyás állat az ember, Undorodós, f?leg azoktól fél, Akik kiköpött olyanok, mint ?. Például a csonti olyan [… Tovább]
Félhomály
abszurd A konyhában félhomály, két szék között a földön hányadék remeg, mellette vézna asszonyi test, ujjai között szorongatja még a törött üveget, eszmélete rég elveszett, talán kóbor szerelmek nyarán kalandoz rumban ázó agya, minden más túlhaladt, ő itt maradt [… Tovább]
Zarándok álmok
Hegyekké nőttek a dombok, hatalmas szakadékot ásítanak az elrejtett néma völgyek, talán ez lehetett az Éden, bennük álmaink csendben ringnak. Az utak egyre keskenyebbek, és csak kanyarognak, mi mást tehetnének, és mi megyünk hegynek felfele. Zarándok testünkben álmokból születő [… Tovább]
dél-alföld blues
valahol délen pára száll a szomjas égre igen perzsel? napban fakóra száradó napra- forgók táblái közt vén betoncsík vánszorog még talpam alatt, ég az út, ég az út, megyek és tudom / emlék lesz ebb?l egyszer, emlék lesz ebb?l [… Tovább]
Kint és bent
Vitorlázó virágszirmokra helyezett napsugárdarabkák, mind egy-egy vigasz! E kézzelfogható képpel hangtalan ki-be sóhajunk éppen annyira igaz, hogy még ritkaságában is azonos, és éppen ezért csodálatra méltó esemény. Ami az enyém, a tiéd, neked adom a természetem: buja ágaimat, mik [… Tovább]
Ringlispil
forognék veled, amint az évszakok, a szerpentinek, s körforgalomban az autók… Szédül benn a testem, s keringőzik a táj. Kinyújtom a karom. Tudom, a Semmi vár. Ragaszkodunk és ragozunk– én szeretlek Téged, te szereted őt ő szeret – [… Tovább]
Jóslat
…ékezetet, éket nem hordoz a mondat Kapuban az újév, jajgatnak a jelek, ostoba kódokat cipel a világ, lombikfal érzi csak, hogy rugdos a gyerek, s fájdalmünk csöndjeit felsebzi a láz. Fanyar lesz gyümölcse ezután a fáknak, fűtetlen [… Tovább]
Flamingókat álmodsz
Sámánok dobjaira kelsz, álmokat bontasz könnyeidből, magad alá simítod életed. Teleket alszol át, lelked csupasz lombok közt úszik, s ha fáradtan térdre rogysz egy lépcsőn, hallgatag utcák ezüst lámpafényei hű társként ülnek árnyéktested mellé. Ujjaid évek óta ugyanazt [… Tovább]
ÚTON
„… a nyár soha nem múlik el szívemből, amíg…. „ Csonttá dermedt a természet; életem ablakából figyelem s a tél ölelésében érzem, hogy a nyár soha nem múlik el szívemből, amíg szeret.
Kék-vázlat
Ha a szavak végleg szétszakadnak, a kezünkben maradt vászondarabra fessünk majd valami szépet. Firkáljunk csendet, olyan szép-kéket. Suttogjunk hullámokat az óceánra, karcoljunk szénnel koromszemet az éjnek. Rajzoljunk alá finoman játszó fénycsíkokat, húzzunk elé jó vastagon, kanyargós tejszínű utat, hogy [… Tovább]
Szürkületben
Egy lámpavas, egy téli táj, törött pohár a zongorán. Homályos kép, fakó keret, egy kisgyerek épp rám nevet. Bágyadt a fény, borzas madár. A kisfiú nyarakra vár. Virágos ág feje felett. Én volnék ő? Az nem lehet. Borzas [… Tovább]
Mentés (Ctrl+S)
– kellene menteni – A kép néha szétesik, mintha illetlen részletek kitakarása lenne, pedig csak a szalagot ették már meg ezerszer mágneses terek. Jeltelen sávok is csak azért futnak át régi karácsonyfán, kerti ebéden, balatoni nyaraláson, mert elkopnak a színek, [… Tovább]
ad acta
(egy nyári sláger) bárgyú szavakat lehelek az ablak- üvegen hagyott halványodó emlék- képedre, karcsú derekad nemrég még tenyerembe símult, csókoltalak. kurva szerelem. kiürült pohár alján valami rossz jugó konyak leülepedett ragacsos piszka kiittál kiittalak kiiktattalak. pedig jó [… Tovább]
Rendetlen
Nem figyelsz sem oda, sem ide, csak a káosz, csak a rend hiánya gyárt gy?rött szókapcsolatokat. Ha valahol várnak, akkor ott a helyed akkor is ha gyökerek szakadnak! Az emlékek lemaradnak valahol a kanyar félkörívén kisodródva, az árnyak nem [… Tovább]
A fűzfa 2.
Leültem egy lejtős domboldalra a fűzfa alá, s felnéztem félve: ezüst levelét lassan hullatja, száműzi mind a sziszegő szélbe. Leültem egy lejtős domboldalra a fűzfa alá, s felnéztem félve: ezüst levelét lassan hullatja, száműzi mind a sziszegő szélbe. [… Tovább]
Ma visszanézek…
Ma visszanézek foltjaimra, ütött, kopott köveimre, melyekre hamut szórt a szél a kerítésdrótra akasztott pillanatokból, elmosódott lépteim zaját hallom, a csend sem zenél.. kanyargós útjaimról, csak tükördarabokat hoztam, ragasztottam álmot, szavakat s a sebekre tapaszt szorítva néha mosolyogtam… táncot akartam [… Tovább]
Te is Az vagy
Te is Az vagy Ó, mélységeim, kik víz-korombanútat adtatok: Tat tvam aszí,ahogy Tagore mondja. Ó, fák ölel? karja utamon,mikor feléd mentem – verstelen –és nekicsupaszodva. Ó, hold, ki beborítod a férfitszerelmével – asszonyarcodata nap teszi, és te ?t – Tat [… Tovább]
Álmodtam
Elrepült a nyár…* Nyár volt, aranybarna és ragyogó, érett búzatáblát ringatott a szél… Hullámzott, mint a folyó. Levágott tövek felett illatos szénában kacagás hempergett. Boldog volt a nap, a susogó szél, én is, még egyszer, de reggel lett, [… Tovább]
Lombtalanul
Estéid álnokul rohantak, tolvaj volt minden nappalod, szép-csendeket rekesztett ki a rút jelen hitvány ölelése. Kiszáradt medrű életedben könnyű lettél, mint egy gondolat, s némán tűrted, ahogy rád találva keresztre feszít egy álombéli isten. Falakat építettél, bezártál ajtót, [… Tovább]
VIHARBAN
VIHARBAN Mint jövök én ahhoz, Uram, hogy utánad olvassam m?vedet; lánchegyeidnél magamra nézek, fejem rázom: – Hát lehet ezt? Es?d el?tt, ha világod szárnyas, könny? része egekbe száll, én csak leselkedem: a vihar oltára mögött [… Tovább]
Bevezet? triptichon a fákhoz
(Télel?) (A nagy fához) (Nyárfa) Bevezet? triptichon a fákhoz (Télel?) levelekkel le a völgybe futni föl-fölnézni föl a hegyre tudni elvegyülök avarzajban itt lenn lefelé is följutok a hegyre (A nagy fához) Mert ami [… Tovább]
1956
Én még nem éltem akkor, és talán jobb is: így nem láthattam azt a vihart, mi végigsöpört e szegény hazán, sem a gyilkos bosszút, amit kavart; I. Én még nem éltem akkor, és talánjobb is: így nem láthattam [… Tovább]
ÜLÖK A CSEND HATÁRÁN
Ülök a csend határán, csak bámulok kábán, ölemen koppannak színes gyöngyei. A nyár utolsó keringőjét lejti, karján a múló idővel, szédíti kedvesen, közben vállára teríti színes kendőjét az ősznek, csak forognak, kergetőznek, a szél hangjára. Bódult táncuk magával [… Tovább]
Ősz (második felvonás)
Végtelenek lettünk, kedvesem. Nem fog rajtunk semmi. Soha. Kortalan szeret?nk az ?sz. Vénasszonyok tüzes nyara. Ablakom alatt a Maros megáll. Épp hogy folyik, lusta teste kanyarog álmos bokrok között, Bogyóit véresre festve. Ökörnyál fonódik testünkre, S mi így [… Tovább]
Haj jaj
Az oroszlán megunta sörényét, üstökén a fenséges kazlat; és különben is: agyára ment már a dagályos királyi maszlag. Méla ejt?zését hátrahagyva, pénztárcáját magához vette, s a hatos villamos megállóját sürg?sen megközelítette. A Szahara téri megállónál (a hatos vonal ennyit [… Tovább]
Verses?
Három pillanat a nyárból. VERSESÃ?? (1) Arcodba szórja a nyár illatát a szél. Békülni kéne… (2) Tarkón talál egy siet?sebb es?csepp: vihar közeleg. (3) Felh? sötétül felénk. Esni fog. Minden cseppben vers lehet.
AZ UTOLS LEVÉL
Most megkopott fény? csillagok Gyúlnak az égen. Szélfiú nyargal a f? közt. Loholva illanó id? nyomában. Orromban érzem a múlás szagát, Korhadt avarnak jajsikolyát. El?zve loncok bódulatát.Vészjósló csend van. Sóváran várnak kegyeshalálra, Szenvedve érte sírnak a fák. Szégyenükt?l vörösben játszó [… Tovább]
VIHARBAN
Korfu szigete, 1988 tájékán VIHARBAN Mint jövök én ahhoz, Uram, hogy utánad olvassam m?vedet, lánchegyeidnél magamra nézek, fejem rázom: – Hát lehet ezt? Es?d el?tt, ha világod szárnyas, könny? része egekbe száll, én [… Tovább]
Margaréta
Megbillen a szélben, zithromax online sugár szirmát nyitja, kerítés előtt virít a nyurga, sárga margaréta. Holt nyarunk mosolyát nekünk mentette át félve: Még egy őszi valcer, s rongyaiban roskad a kegyetlen télbe.
(El)szakadás
Az óra mutatója lassan megáll, már nem hajlik vissza jelenből a múltba, a szétszakadt idő ezer fojtó keze az árva csend-esteket végleg köréd fonja. Életed utolsó felvonása, hitvány álom-szerepre készül, egy közönség nélküli színpadon, hol a rőt fényekben omladozó [… Tovább]
Áldott állapot
A munka nemesít,nem segít rajtam senkimás,az én munkámaz én bérem,az én botlásomaz én vétkem,úgy vélem mindenki el?ttlehet egy bot, amiben nagyoteshet. Vérzik a testeaz estének, reggel kelek,veled vagyok, veled leszek,megeszik a telet a kutyák. Nyarat ugatnak magukból. Amikor gondolok,akkor [… Tovább]
Szeptemberi sóhaj
…húrjaira leszáll és súlytalan megpihen a búcsúzó nyár… Hosszúra nyúltszeptemberi árnyakhúzódnak a fáklombsátrai alatt,sóhaj-szelídenhozzád vezeta gondolat,mert márlelkem békéjébebeleálmodtalak.Elcsitult szívemmélázó lantjárólhallgatomédes dalunkat,miközbenhúrjaira leszáll,súlytalan megpihena búcsúzó nyár,nesztelen-csendesendíszíti felegy megcsillanóökörnyál.
VRSL?ALKONYATBAN
Vörösl? alkonyatban állok,Rámtörnek emlékek,T?nt nyarak,Múlt szerelmek.Kételyek.Hol találsz nyugalmat?Hol találsz szerelmet?Vörösl? alkonyatban,Sötét gondolatok közt valakiért,Imát mormolok.
Kérészálmok
Bár még nem tudom, merre kanyarog majd az Út, hogy mire lesz időm, és lesz e helyem, és ha ott vagyok vajon felismerem még arcod, s azt a pillanatot, amikor keresztet húzott homlokomra életért könyörgő hangod. Lelked [… Tovább]
Takaró
Hiányod sötét gyolcsa véd, gyávaságom jeleit rejti. Magam szőttem e leplet. Kanyargós indákat hímeztem bizalmatlanságból, finom fonállal öltögettem hazugságokat… Nehéz lett, de jó meleg. Félek ledobni. Add kezed, kérlek ! Kívül minden oly hideg .
Halványuló karcok
Ezerszer megírt levelekbe gyűrtem, a bennem rekedt gyermeki csendet. Árvára kopott emlékeimmel öleletlenül hagytál… Hányszor írtam, sírva kértem, gyere vissza, hisz’ te vagy a minden. Ne fordíts hátat te is, ölelj vagy teremts örök káoszt lelkemben, űzz, taszíts, de ne [… Tovább]
Bőségkosár
Kopogó, padom lelketlen hidegén mindig szépülő virágok, és gyümölcsös álmok édese Ti vagytok el nem fogyhat rólatok a nyárba melegedő tavasz, és a rovarok zenéjével ringató elkészült gondolatok, miket hagytok kifogyhatatlan bőségkosarakba „Szia, hogy vagy, rég láttalak” mondatokkal rakva, [… Tovább]
Teázol, én ázom
Filteres levelek el?re elkészített csomagocskái feszengve. Vagyok egy sorbarakott ritmus legegyformább tagja, vagy tegnap, vagy ma, vagy ha rámszakad egy cérnavékony fénycsóva akármelyik hajnallal, itthagylak titeket zamatos barátok megkóstolatlan, bontatlan! Robban a szer, rubinnal ereszt be minden oldhatót, ha [… Tovább]
Itt élünk
Ahol tacskó gondolat csahol, ahol mohó kukacok dagadt szemét kupacot falnak, ahol öklendezve d?lnek a falnak megrepedt álmok, ahol az angyalok múlt id?ben állnak. Ahol pláza próféta papol, ahol az éjszaka tarol, ahol vakon bámul két szeme a holdnak, ahol [… Tovább]
Összefonódva
Két kezem nyújtom feléd, látod tenyerembe zárt csupasz létem? Nézd, azokat a kusza vonalakat, tudod, nem hazudnak… csak kanyarognak csendben, s morzsolódnak rajta az évek, mutatják honnan indultam, s utam valahol, egyszer véget érhet… Apró kacatokat rejtegetnek… a keskeny [… Tovább]
Bogárzó-part mellett
Bogárzó-part mellett keskeny út kanyarog arra barangolok, ha lelkem kavarog. Susogó nád hangja dombérozó szélben szinte gyógyír, balzsam, nyugtatónak érzem. Náderdő húrjain muzsikáló dallam mintha lenne hárfa, oly szépen szól, halkan. Lehet ködös ősz, tél, vagy tavaszi [… Tovább]
A jöv?
A JÖVÃ?? A jöv?t neked, mondd, hogy énekeljem, kottája nincs, dallamát nem tudom, a szöveg, mit mondhatnék monoton, egyforma hangon, meg nem írt, csak találgathatom, mit kéne rímbe szedni, lángoló szemekkel fény felé emelni két tenyérrel, és váteszként szétkiáltani [… Tovább]
Akácvirág
…tavaszi hangulat nyári melegben…* Az akác fehér fürjeit ringatja a szél, Méhek raja döngicsélve nektárt kutat, Harangszó csendet feloldó hangja kél. Hol vagy, kedves? hova, merre vitt utad? Szökken egy hal, víztükre meghasad, Zöld cikkanással [… Tovább]
Éji gondolkodóban
Mint egy szénfekete lepke Szállt az est E rest Délutánra, S komor magányba fedte Két fekete szárnya: Lassan, vigyázva; S mint anyjára gyermeke Borult a vénül? világra. Egyik szárnyán a nap Utolsó ásítása lengett halkan, S pálinka szag. Mint [… Tovább]
Áfonya
. Áfonya „Fanyar gyümölcs az áfonya”, némely ember ezt nyafogja. Pedig milyen jó mikor a bogyó a szájpadodat béfonja.
A természet bosszúja
A természet bosszúja Tombol a föld és harcol az ég,A természet bosszút áll mindenért.Elhalt fák és letépett virágok,Elapadt folyók, elsüllyedt hegyek,Vízt?l megfosztott gerinctelenek. Háborog a tenger és rajta a szelek,Elpusztítanak mindent, nem t?rnek.Ketrecbe zárt éhen halt tigrisek,Asszonyokon életre kelt bundák,Gyilkolják [… Tovább]
Még tart az út (2)
Többen kérték emailban, hogy a a korábban feltett dal szövegét külön is tegyem fel, mert a szép zene mellett a dalszöveg önállóan is elnyerte sokak tetszését. Íme: * Bonifert Ádám: MÉG TART AZ ÚT (meghallgatom) Az időnek mindig célja [… Tovább]
Repülj kismadár
* Hozzád ölti ruháját az ég Türkiz szárnyad mennyboltot színez Hab párnád fény rajzolta felhő Napfiú Földlányával szemez Sós tenger könnyem csőrödbe zártad Szenteltvizet ittam belőle én A mező képeskönyvét nyitottad Gyönyörré vált szembe zárt messzeség [… Tovább]
Kezdj meg
Kezdj meg magokat kincsem, ha lógnak koboldok a tincsen, tépve álmot rabolnak, göngyölnek helyébe bolondériát! A kar nem éri át a reped? koponyán a hiányt nem pótolhatja, azt az egységet majd csak valami borzatag lélekfoltozó agyszer adhatja. Egyszer értelmetlen [… Tovább]
3×3
3×3 reggeli tea gőzölög késen vaj egyensúlyoz perec kanyarog emlék friss széna bódít lent harsogva fut az Olt fa-tövén borvíz balkon vizet merítve hajol virágaihoz talán suttog is
Jelsai hajnal (Hvar sziget)
Hvar szigeten, Jelsán nyaraltam. Sok élményben volt részem. Tele k?házzal, csodálatos természettel. A tenger szépsége elvarázsolt. Hatalmas k?hegyek, mely fénylik, mint a hó. A sziget lakói a turizmusból élnek. – Sz?l? m?veléssel foglalkoznak, mely nagyon nehéz munka. A sziget k?b?l [… Tovább]
Apokalipszis
Apokalipszis Nyugtalan lelkek mocsarában, Pusztító lények világában. Halandók vérével megfestve, A Te értelmeddel megvetve. Az Álmok fanyar ízével, Gondolatok, ádáz képével. Árnyak leheletébe fagyva, A Te kezeddel gyilkolva. Szennyes szívek súlyával, Haldokló testek, százával. Fegyvereik erejével [… Tovább]
szezonális hangulatok
– mindig – hezitálás ésfolyton visszakanyarodáshozzádaztán két nap nélküledhét megint veledés néha már azt iselhiszemhogy végre túljártammindenki eszénmikor azt mondommár kicsit sem szeretlek. *** nincs és nem is lesz sohaolyan hogy nélküledörök és kifogyhatatlan vagymég akkor is ha reggelente arra [… Tovább]
Ősz van…
Ősz van, gyönyörű. Szépsége oly egyszerű. Faleveleket fúj a szél, Sok madár útrakél. S én leülök a padra. A Duna partja néma. Néhol eső cseppen, Néhol faág reccsen. Így búcsúztatjuk a nyarat, S várjuk az új tavaszt, [… Tovább]
Az erdő dicsérete
Mindig is a kedvenc élőlényeim voltak a fák… Sapphoi sorokkal teszem nekik tiszteletem. (meg lehet fejteni – játékként – mely fákról írtam?) Messzi nyúlik csúcsa az ég vizébe, büszke törzsén sárga a gyanta nyáron, téli fagyban zúzmara hinti szikrát [… Tovább]
Természet-bölcsőm
Megállok a Gyepes partján, Fák ágai hajlanak a vízre, Egy fiú siklik tutaján, Sötét felhők gyűltek már az égre. A szél sűrű porfelhőt kavar, Akácvirágot röpít a szemembe, Közeledik, jön már a vihar, Hajladoznak a fűszálak remegve. Asztalfiókomban [… Tovább]
Holda
Holda van az udvarának, jó éjt szegény zúzmarának kusza szálakon szálljon a káromkodó hideg! a tél megeszi a fényt hamar helyette sötétet kavar, hogy szépen játszhasson abban a Hold, forgó kertje, hisz keretje mindennek van, lehet tekert háza, a [… Tovább]
Istenem II.
Csak akkor vagy mellettem, ha, mint a búzát, szerelmet aratok, ha sóhajjá érik a tüd?be szívott egyszer? leveg?, s mikor életté változnak nyarak, telek, s vontatott köznapok. Kitartok, mert mélyre nyúltak a gyökerek, s szent minden akarat. Ha kongtak [… Tovább]
Búcsúdallam
A búcsúzás szomorkás, lágy húrokat pendít… Felh?k színkavalkádjajátszik a délutáni égen,viharos szél zúg, arcom ég felé tartvaa futó felh?ket nézem…veled már fut a vonat,arcodat nem látom,bár még képzeletbenkaromat kitárom,úgy intek búcsút utánad,pedig a kanyaron régtúljár már a vonat… Tudod, ha [… Tovább]
Nagyanyánk
Nagyinak szeretettel Kisfiúként, Duna mentén, zöld lucerna földek ölén csatangoltam. Anyám anyja vigyázott rám, fogta kezem, mosta ruhám, s ennem adott. Szoknyájától néha távol szippantottam a világból kíváncsian. Megfürödtem napban, holdban, s mint patyolat, tiszta voltam, [… Tovább]
Mindenütt ott vagy
…benne vagy a fákban, benne a felh?kben, benne vagy a nyárban s a születend? ?szben… Minden gondolattal itt lehetsz velem,bármikor látlak, hisz ha elmerengek,a nélküled töltött napokat, heteketveled varázsolja elém a képzelet. Mindenben ott vagy – minden sóhajomban,én akkor is [… Tovább]
sszetörlek
Kemény ökölbe zártkézfejben indulat.Fekete fájdalomcsukott szemhéj alatt. Zizzen? szempillákégre döbbenése.Haragvó szavaidleveg?be vésve. Fanyar mosolygásodirtózatossága.Zajlik a harc ott bent.Életre-halálra. Elhullott vetésefélbevágott vágynak –parázsszín? véredénellenem támad. Kezed most, ha nyújtod,hamisan teszed meg;vigyázz velem immár!Ha kell, összetörlek.
Zsong a nádas
Fekete István emlékére Ülök a parton és suttog a berek, Hadd legyek újra most nyaraló gyerek, Hadd legyek Tutajos – kacagó álom – , Hadd legyek nyárfa a somogyi tájon, Hadd legyek Kele, most hadd szálljak újra, Vuk-b?rben naivan [… Tovább]
Még meglehet
ha nem lenne mib?l írni a pajkos bet?ket, nem tévedne az ujjam hegyére, mert tinta se fogna, és ? se aki a fejemben lakik, aki szereti a fanyar szavakat ajándékba adni, ha nem tudja is… én akkor csak a földdel [… Tovább]
perverzió
Ma könyvjelz?vel a kezemben szarrájelöltem a világot. Minden tárgyra egy cetli, rendszerezünk mindent, a kvarkokat osztom szorzom míg egyszer csak x=ember Hová is mennék? Artériákat szimulálok az ösvényre gyökérrel. Rakok egy sárgát a DNS-re míg a vér, mint hallucinogén [… Tovább]
Ezüstkönny
Akkor, mikor elfog majd a bánat, ha majd, ahogy élsz, belefárad tested-lelked a szürke világba, este nézz fel a Holdra, drága. Akkor, mikor elfog majd a bánat,ha majd, ahogy élsz, belefáradtested-lelked a szürke világba,este nézz fel a Holdra, drága. Akkor, [… Tovább]
Pincenapló
Nyolcvankett?ben vette Apám kétszáz darab téglaszín? százasért, s ámulva néztem, ahogy a fonnyadt öregasszony pénzt olvas a csikós-t?zhely zsíros korongján. (Kés?bb tócsit sütött nekem ugyanott.) Férfiszakasznak hívtuk és takaróként húztuk magunkra az otthontól távoli, füstös, penészes hangulatot. A régi [… Tovább]
Négy évszak
Forró szél I. rész I. szell? Cseresznye Látom, tavaszod új hajtása fakad, Rügyed, s bimbód pattan csodára; S míg Ápril' hava b?szen halad, Öltöd új ruhád, virág pompába. Kelleted kéjesen, ártatlan szirmod Bibéd porozni, s [… Tovább]
Négy évszak
Parazsak I. rész I. parázs Ã??szi szántás Szántás sebzi halottra a mez?t, Ekevas hasít, s nyilall, ordít a táj; Pusztaság, hant-hantra, egymásra d?l, Már term? oly rég volt, dudva, muhart vált! S körötte erd? szélen, míg [… Tovább]
Négy évszak
Jégvirágok I. rész I. jégvirág Titkon vágyom Az éj leple alatt kristálycip?jében, Jeges-szél-hintóján érkezett, S míg varázspálca-ütésére dermeszt mindent; ?az, ?, …ki hoz álmot, az Észak-tündére! Ajka suttog, zúzmara-szót lehel, Hintója, hatlovas szán, hat fehér mén; [… Tovább]