Matos Maja : AZ UTOLS LEVÉL

Most megkopott fény? csillagok

Gyúlnak az égen.

Szélfiú nyargal a f? közt.

Loholva illanó id? nyomában.

Orromban érzem a múlás szagát,

Korhadt avarnak jajsikolyát.

El?zve loncok bódulatát.
Vészjósló csend van.

Sóváran várnak kegyeshalálra,

Szenvedve érte sírnak a fák.

Szégyenükt?l vörösben játszó levelek

Csíp?s hidegt?l, nincs mit, reméljenek.
Majd végül utolsót pendül

Halk megadással,
h?sége foszlányát szél viszi már.

                             Hajlik az ág.                             

Rábízva kincsét, a múló id?re.

               Lehull, az utolsó, fonnyadt levél.                

 

Legutóbb szerkesztette - Matos Maja
Szerző Matos Maja 249 Írás
Itt otthon érzem magam. Szívesen olvasok, írok. www.majalapja.eoldal.hu