Szabó Edit Irma : Természet-bölcsőm

Megállok a Gyepes partján,

Fák ágai hajlanak a vízre,

Egy fiú siklik tutaján,

Sötét felhők gyűltek már az égre.

A szél sűrű porfelhőt kavar,

Akácvirágot röpít a szemembe,

Közeledik, jön már a vihar,

Hajladoznak a fűszálak remegve.

 

 

Asztalfiókomban őrzött verssorok…

Gondolatvásznamon képzelt kép lobog,

Mi régen megfogott, ma újra feldereng,

Archívum-fakó, kamaszlány-sejtelem.

 

Mocsárba süppedő, volt katlan-vidék,

Fekete-Köröshöz simult ölelés,

Mára neve Sarkad, egykoron sár-kád,

Várossá nőtt ősföld, és vízi világ.

 

Hajló nádfüggönyt remegtet a Bárkás,

Éden-tó megszállott horgászokra vár,

Fekete-éren hangos a kolomp,

Kopolyán úsznak ritka halfajok.

 

Körös-szagú szélben röppenő lepkék,

Kanyargós partokon élettér-emlék.

Sitka, Malomfok és Ökörörmény,

Kerékpártúrák, szabadság-élmény.

 

Fátylat libbent a szitakötő szárnya,

Rárímel a halak csobbanása.

Folyami rák-tanya parti kő alatt,

Örvénylő mélységben homok-ágy falak.

 

Vadlibák V betűt írnak az égre,

Lelkem húrjain hullám-naplemente.

Lenyűgöz a látvány, varázs-bíborfény,

Barna estét vár a cukorgyár-kémény.

 

Mályvádi erdőn fülemüle szól,

Vadvirág-álmos béke-csend honol.

Nekem zenél a tücsök hegedűje,

Bársony éjszakán, a fű közé rejtve.

 

Az almári határ lustán menetel,

Suttog az érett búza-végtelen.

Büszkén magasodik a Peckesi-domb,

Mely bronzkori kincs-helyet ránk hagyott.

 

Templom mellett állt egy vén gesztenyefa,

Lombjavesztett, végleg kiszáradt,

Jelkép-törzsére méla közöny dermedt,

Odvas ág-kezével már nem integet.

 

Fel-felbukkanó és bűntelen idő,

Lassan ringató természet-bölcső.

Őseim lélekben velem maradnak,

Kilenctornyú templomban kondul a harang…

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:09 :: Szabó Edit Irma
Szerző Szabó Edit Irma 58 Írás
Számomra az írás az önjutalmazás különös formája, amely alkalmas a belső világom kifejezésére. a belső békém, harmóniám megteremtésére. Egy menekülési útvonal a rohanó mindennapok feszítő világában, amely során képes vagyok megállni, s a versírással kikapcsolódni.