Végh Szimonetta : Apokalipszis

 

Apokalipszis

 

Nyugtalan lelkek mocsarában,

Pusztító lények világában.

Halandók vérével megfestve,

A Te értelmeddel megvetve.

 

Az Álmok fanyar ízével,

Gondolatok, ádáz képével.

Árnyak leheletébe fagyva,

A Te kezeddel gyilkolva.

 

Szennyes szívek súlyával,

Haldokló testek, százával.

Fegyvereik erejével élve,

A Te alkotó szemeddel nézve.

 

A kívánás, ocsmány b?zével,

A lángok, éget? selymével.

A Holdherceg torz vigyorával,

A Te vágyad haldokló kínjával.

 

 A köd vakító s?r?jében, látva,

Elhagyott jó lelkeidre várva.

Az angyalok fájdalmas sírásával,

Az ember Birodalmad omlásával.

Legutóbb szerkesztette - Végh Szimonetta
Szerző Végh Szimonetta 114 Írás
"A lélek nem ismer sem születést sem halált.Ha már létezett,többé meg nem született,örökkévaló,mindig létezik,halhatatlan és ősi,s ha a testet meg is ölik,ő meg nem ölhető.."/Bhagavad-gita/