Vadászi Árpád : Itt élünk

Ahol

tacskó gondolat csahol,

ahol

mohó kukacok

dagadt szemét kupacot

falnak,

ahol

öklendezve d?lnek a falnak

megrepedt álmok,

ahol

az angyalok múlt id?ben állnak.

Ahol

pláza próféta papol,

ahol

az éjszaka tarol,

ahol

vakon bámul két szeme a holdnak,

ahol

még az él?k is csak holtak.

 

Itt élünk,

ahol

kibújtunk a mágus varázsköpenye alól,

ahol

tiszta szellemünk énekesmadara dalol,

ahol

a szivárvány a szürkével dacol.

Ahol

gyöngyerd?n át kanyarog utunk,

ahol

futunk

átkarolva a remény vállát,

ahol

az ember a holnap vonatára száll át.

Ahol

 kihúzzuk meggörbült termetünk,

és teremtünk

sok szárnyas csodát,

ahol

értjük a tetteink okát.

 

 

 

 

 

 

Itt élünk,

ahol

magasság és mélység,

ahol

alázat, kevélység

simogat és tép,

ahol

gaz lehet az igaz, és torz lehet a szép.

 

Itt élünk,

ahol

a földi tanteremben az ember szorgosan

magol.

Legutóbb szerkesztette - Vadászi Árpád
Szerző Vadászi Árpád 98 Írás
Elhagytam az ötödik ikszet, mikor rájöttem, hogy a tollam viszket. Kiderült, ha vele a papírt vakarom, ha nagyon akarom a karom úgy lendül, hogy biztos lehetek benne szentül - mivel agyamban a hangya bent ül À“ amit leírok vele, rímmel lesz tele. Már sok mindent tollhegyemre tűztem, csengő-bongó szavakat szavakba fűztem, passzióként űztem, amit lebetűztem.