csomagocskái feszengve.
Vagyok egy sorbarakott ritmus
legegyformább tagja,
vagy tegnap, vagy ma,
vagy ha rámszakad egy cérnavékony
fénycsóva akármelyik hajnallal,
itthagylak titeket zamatos barátok
megkóstolatlan,
bontatlan!
Robban a szer,
rubinnal ereszt be
minden oldhatót, ha egyszer
zsinór ránt érzékeny tartalmat
mindig legels? játék
felfedezett izgalma
a nyelved hegyén.
Enyém.
A fanyar nedvek
mégis ismer?sek valami
egységes tudásból való
értékek, rejtett takarásban
tartva készenlétben.
A fiúízek lányíznek hatva
kollektív egymásban
a felismerés fontos fázisába
érve találnak a reggel poharában,
lelkem legjavát kiáztatva egyszer?
fényes itallá.
Szertartásnak méltó, és vége ha jó
kiürülve minden fogyasztható tartalmából,
már a szemétben látni burkom
íztelen maradékait…
