tudni kéne könnyebben élni
titkokat hagyva a lábtörl? alatt
gondok nélkül boldogan
néha meg mozdulatlan
mint a fontos találkozások másnapján
mikor a nyikorgó padlón fekve
magunkat kinevetve
nem gondolunk a folytonos rohanásra
meg a félelemre hogy
maradék id?nk a kapuban kettéválik
azt hiszem végre ideje lenne
kiapadni a napokból és
újra felépíteni lényegünk
abból az egyszer?nek látszó tisztaságból
ahol egy szóban vagy egy mozdulatban
megláthatjuk a bizonyosságot hogy
valaki b?re alatt még reszket
és dübörög az igazi ?szinte élni akarás
(még nem vagyunk készen
sem itt – sem ott
megbújva várjuk a valami mögött
egy csendes és rendes szobában
hogy megöregedjünk)
Legutóbbi módosítás: 2008.08.07. @ 16:13 :: csurai zsófi