Az évszak-ábrázolásokon a lótusz és a kócsag a nyár jelképe, az irodalomban egyedi ábrázolásban nem tűnik ki a többi évszaktól, mintha csak mindig erre várnánk és amíg a tél a halál, addig a nyár az élet és a pihenés a boldog gondtalanság jelképévé vált. Mintha a nyári hőség kicsit agyoncsapná a szerelmet, a halált és a megújulást, amelyek majd csak a következő évszakokra lesz jellemző.
„Nyár. Kert. Csönd. Dél.
Ég. Föld. Fák. Szél.
Méh döng. Gyík vár.
Pók ring. Légy száll.” (Szabó Lőrinc: Nyár)
Tükör
Mi ez a csend, mi ez a mély,mi ez a szaggató, fénytelen üresség.Te előttem mész. én eléd futok.Gyermekéveim meztelen talpa alatt sírnak az álmok.Feléd dobom a labdátszéttárod kezeid,arcod a felhők felé fordítod.Csattogó lepkeszárnyakba kapaszkodom.Zuhanok. Te még repülni akarszpille könnyű [… Tovább]
szembefordult
nem látja fejedben a szétáradó id?t,neki saját útjai vannak, id?abroszamásként terítve, s morzsáit ismerni véli;t?le a legtöbb: mint párhuzamos egyikenézi a társát hogy fut reménytelenül,és nélküle nem lenne párhuzamos.aztán lehet, ott ül nálad, nézi, mit írsz,vagy csak bámul bele hátadba, [… Tovább]
A szalmakazal
A tehenek, a lovak meleg alma volt általában éven át a szalma, az udvar hátsó fertályába rakták a szálanként villázott szalma kazlát, a villahegy is olyan sorba tolta, hogy lecsorogjon eső, hólé róla, a parasztudvaron ő volt az égbolt, de [… Tovább]
Szavak, álomfoszlányok
Te hozz igazságot kiről álmodom de nem tudom ki vagy tűzittas hajnalokon szétfolyó lávaként bennem élő örök vibráló égi fény kőszirtek ölén búvó izzó magma mozduló test ébredő melege képzetem csapongó éji fenevadja szavak álomfoszlányok derengő vágyak felhő csacsogása kit [… Tovább]
Vigasz
pen drive-ra töltött álmokhoz nem férsz Senki csak énhiányarcú monitoronvetk?znek a kurva mondatokde lehúzza cip?jét a gondolat write woman!
Jövőág
(Ihlette Holló László Parasztfiú című grafikája) Nyárfa testű paraszt fiú, a nap koldulni járt hozzá, megpihent vállán, majd elbújt kulcscsontjánál. Álmok horpadtak mellkasán, megtámasztotta derekát, nevetve elpirult ágyékkötőjén a nyár. A sugarak megszámlálták lábán az izomrostokat, feszült alatta a föld, [… Tovább]
…avec plaisir…
illusztráció: Molnár C. Pál: Akt ….avec plaisir… Kanális-ajkú reggelén a nyár Enervált arccal pongyolát virít S kitárja pállott, gyarló halmait Hol únt suhancok lomha vágya jár Ágyéka dudva, r?t szaftját a gúny S [… Tovább]
Utazás
* Rohantak a fák s az útjelző oszlopok, elől egy nyárfa, hátul egy tölgy kullogott, kajla sorompó bóbiskolt álmosan, a bakter engedte le ráérős komótosan. Versenyt futunk a kanyargó szerpentinnel, völgynek le, hegynek fel, lendülettel, velünk rohan az [… Tovább]
Feszület
Rétegvers Nem szándékozom indulni a Holló pályázaton, ezért csak így akadémikusan * Lásson, aki él! Zsongó színek éke keresztre feszít. Kínt ez, mit nem enyhít sem b?nbánat, sem hit… A tervet elnyeli mélyen ott a Nagyerdő szívében a hallgatag [… Tovább]
Visszahullva
Kincseket őrzünk a lemenő nap szélén,csak ülünk, nem szólunk, ma nem mozdul bennünk a lélegzet.Lábaink az őrült mélybe lógnak,síró fák csupasz ághegyein széthull a fény az utolsó dalban.Körülöttünk lombtalan éjeketváltják a zöldillatú nappalok,együtt féljük az idegen holnapot. Alattunk a világ [… Tovább]
KARIKÁZÁS
Hosszúlt nyaranta harcoltunk a porral egy zsíroskenyér-harapás vigyorral, s hogy a világot önfeledten játsszuk, a legegyszerűbbet is kitaláltuk, még emlékszem a legelső kerékre, mi jókedvemtől fölgurult az égbe, egy rossz bicikli gurigára leltem, a küllőit nagy gonddal kiszereltem, majd mint [… Tovább]
Költ? az ?szben
Csak egy kicsit szétnézni jöttem ide a kapuhoz. Balról a kanyarnál elt?n? utcát befogni szemmel: jár-e valaki erre, ülnek-e kinn a lócákon fejkend?s pletykafészkek? Nem kíváncsiság hozott, a délutáni langyos fénynek megfelel?, méla hangulat. Semmi ilyesmi, [… Tovább]
Játszd az életet!
Összeszedtük a múltba hajló fák vadhajtásait, készültünk a napra. Csokrot kötöttünk, soha hervadót. Magunkra kaptuk legszebb ruhánk, csupasz álmainkat jó anyánk méhébe ágyaztuk, de a poros lámpafényben csak a csend dúdolt altatót. A zubogó éjfény szélnek [… Tovább]
A tavaszhoz
Te perverz játékkal a nyárba Mented mindened! Újra itt vagy, te kéjenc frivol…? Nincs költő, mely rád nem tékozol Kincseket. Jöttöd merész, Fény, pompa, melyből nem kevés, A balga lélek hevülten issza Lényedet, De mi haszna?! Te perverz játékkal [… Tovább]
Majális-király
Allen Ginsberg-nek Majális-király Allen Ginsberg-nek I. Látlak,hiába próbálsz elbújni zörg? csontpalotádsokszobás rejtekén;önnön koponyád csak az,s hajnali, izzadságszagú gondolataid sikítva szaladnakegy eldugott zúgot keresvea Nagy Feledés-Rend?rség el?l.Látlak,hiába menekülsz Közép-Nyugat végtelen rétjein,a Whitman-megénekelte sárgára aszott mez?kön,hiába száguldasz a „nyílt [… Tovább]
Olvadáspont
Befejezetlenül hagyott tegnap a világ.Idegen szavakbólhamis fényt hajlított szívemre egy kéz,nálam maradt a hazug hiány,konokul üvöltött arcomba a szél.Széttört éjtükör roppant a lábam alattszilánkjain a hold fénye csorgotttenyeremre fagyott a hajnal,szétfeslett szárnyak hulltaka szaggató ürességbe.érted indultam az érintetlen csendbe,s temettem [… Tovább]
Keringés
Talán még kaphatunkFanyar vigaszt nyújtó Féktelen zendülést is.Rég látott bokros adatokAlatt megingó,Részeges ?gyelgést.Képekre szépen mered?,Ereszalj födémgerendát,Mely fehér vigyorral mered rád, Hogy rajtad hagyhassa nyomát. Látva az int? lebbenést,Mi szájt táttat bajszok alatt,Éretlen tacskós köszönést,Mely kócokból köt fonalat,Rádöbbenünk, talán az érvek [… Tovább]
Átívelek fényes lélek-szinteken
Versenyt fut velem a párhuzam-idő, vagy én követem, mint jelent a jövő? Visszanézek, mögöttem kanyargó múlt, előttem ismeretlen kötéltánc-út. Készültem, és ünnepelni akartam: mulandóságot sirat a naptáram. Januári döbbent csendben a hitem, s fényezetlen életmesém keresem. Szentélyemben, [… Tovább]
Szocionett
(A szerkesztő előszava: Biztatásul, szeretettel, a jó rímekért és tökéletes ritmusért) Az ajtó alatt most is húz a cúg, Hiába van pokróc a küszöbön, Örül a gázóra, boldogan zúg, És pára csapódik le a kövön. Várom [… Tovább]
Harmadnap
Rendkívüli emberekkel ritkán találkozik az ember. Kegyelmi állapot. Az internet virtuális világa új dimenziók felé nyit kaput. Zsidai Erzsébettől olvastam egy történetet: világa, szellemisége, embersége az enyém is.* Tizennegyedik napja kanyarog az út katonák gyűrűjében anyám arca [… Tovább]
BÉLATELEP 64
Szépen prédikált. Pápista. Nyaranta értünk hagyta ott a Balaton-felvidéket. Homokos déli partra cserélt Bakonyban, Istenhez közelebb tör? tölgyet, kápolnát, csendeset, megszokott, nagy fekete kend?ben misére járó varjú-népet, térdepl?, egyenes derekú férfit, n?t, fiatalt, magasztosan szépet, malaszttal els?t áldozó süld? gyermeket. [… Tovább]
A természet ágyrajárói
foto: a Maros-ártér A természet ágyrajárói Ádáz id?ket sebbel-lobbal merítünk Magunk mögé könny? déli szélben, Örvény sem kapdos lapátunk után, Habok taraján kigyúlt szívünk ébren. Kanyart kanyarra, hisz megdermed, Ki zabla-tépten maga mögé tekint, Vérem [… Tovább]
Kettőezer tíz van
Jobb később mint soha… Lúdmellű Ludmilla Túllát a kanyaron, Kifelé beszalad, Lerámol hanyagon. Bőzöngeti bizony, Botladozva bezzeg, Bizonyítja bátran, Bizergője berreg. Kirin-kikeringi, Kökörcsin kukacát, Kaktuszok és kekszet, Kokszolja a kuktát. Rátarti-rátóti Csikónak tojást fest. Lózörgő kenderkóc, [… Tovább]
Csak veled
Ha mondanád, hogy merre,miért ez a sok lidérces álom,fényeket szaggató látomása pokol felett dühöngő szélben.Ha mutatnád az utata felhőkig érő hegyre,hol tiszta fényű dal szól abús sziklákat életre keltő ringatásban.Akkor talán egy pillanatramegfordulnék, és hinném,ha széttárom kezeim,szirmokat bont tenyeremre a [… Tovább]
Méz
Lobog a találkozás vágya,ahogy gy?jtöd megpakolttáskáddal a lépcs?fokokatfelfelé.. Talán méze múltak csókjainake nyaraknak szánt alkalomszülte b?n, hogy látni remélsz;s látni már, miként csap ölelésbe az út. Tér-e vissza még akácillatotígért gyönge vállad..?Csak szemedbe nézve,férk?zve testednek elbújt zugába:hol méze [… Tovább]
A mindegy halála
Egy doboz hal ott… Sírás ó Te könnyed könny Cseppet sem zavar A kopós koporsó De rühre a bor hú Hogy mennyi komor Küllemtelen átlátszó Láz adó legyint?s Halált hozó Feladott mindent Feladatlan levelek ott bent Szürke félkész Révész [… Tovább]
T é l u t ó
Nyírfán új barka bomlik tavaszra, hímporzó, gyöngybibe, zöldül az ág, hó alá iszkol fagyok göröngye, dalát egy cinkepár hangolja át. Szunnyadó árnyék, napfényre vár még, felh?vel szél nyargal, hajtja tovább. Kertek alatt –hahó!- kitakarta, szirmait csipkézi a hóvirág. [… Tovább]
Halmaz
Rendbesárgult szerdákra óvakodik homályunk. Hangulatelemekre szakad a lét, csendünk tét nélkül követ, kopogtat szüntelen. Célzott, álcamérték szabályoz, /többnyire veszít/ hibáztatható a szebb… gondolatai fölött időzz! Csonka szavakkal szeretlek, alattam hártyányi jég visong, s a feszített száraz kong… itt. [… Tovább]
2005. január 2.
Körmendi Lajosra emlékezve Új ajtó nyílt az id?n, új év, tested elhagyott a küszöbén. (Tizenhat óra, perc: huszonhét, most tudtam meg halálod hírét.) * Színhely: Szolnok, Megyeháza. Körmendivel egy [… Tovább]
Hóangyal
Talán még a szavak, mik összetartanak, bár a hiány előzhetetlen, leírhatatlan lábnyomomba lép, követi árnyékom, a reggelekből kiszakadó lepkeszárnyakon oda búvik mellém, s reszketve súgja. …ne hagyj el, fázom hiányod… Hold véste fénysínekre hajtja fejét, mert halni készül, mert mindennap [… Tovább]
Csupaszon
Árván pihenő tölgy vagyok, a csillagtalan végtelen közé nyújtózom,körülöttem az állandóan változó világ. Hegyek magaslanak, omlanak, más a völgyek illata, hangja, a dalok is változnak, múlnak, ahogy a madarak szárnyalnak, zuhannak. Valahol harangszóba fullad a sóhaj, ott hegedű sír valakiért, [… Tovább]
Három szonett egy témára
A Tatonka Sherpa Dome Plus – ebben alszunk majd a kenutúrán. Jövőre. Nyolc év után az első szabad nyarunkon. A holtak nyugta Ez éjjel, nádsikátor körletén, Midőn a vaksi Hold ajnároz bűnt, S a bújt, rémült [… Tovább]
Fénykép
Fényképen lányarc. Háttérben tenger, a megtörténtek hullámzanak. Végleges, keretezhet?. Kedvesem volt a lány, titka-bontott a mosolya, érthet?, értelmezhet?. A homlok mögött percórák, [… Tovább]
Miben hitek
Összegyűlünk, mint nyál a szájban, egybe halni, ahogyan porzók is egyetlen virágban. Nyelünk és hervadunk, bimbó korunkról álmodunk, miközben alig múlt tavasz, s képzelhetetlen hit-varrta rendszerekben várnak ránk békétől szelídült szép nyarak.
Télutáló
Kopp kopp- ki az? Kopp kopp- ki az? Senki, csak egy álom. Egy varjú az ablak el?tt A nyarat várom. Dióval vei szét a tet?t Beállok az ablakhoz Aztán elszáll a ködbe A szél havat hoz. És itthagy [… Tovább]
Luca széke
fanyar kökényb?l a sánta s boronafák öl magányban ablak felett sukk magasan pislákoló lámpa lankad boróka a másik lába havasszépe volt a társa gyalogfeny? zeg zugában tobozpárlat mámorában harmadnapra jávor támja kerekedik pentalfája boszorkányok károgása szaporább az éjszakákban s ha j? a reggel körtefából formálható még egy ága s cserszegeknek karavánja az eljövetel [… Tovább]
Ã?Å¡jszilvási ?sz
Lelkét, fényt, meleget vesztve, összébb húzódik a táj. Aranysárgán keringenek alá a levelek. Vándormadaraknak behívóparancs. Nyarat sirató felh?k könnyét issza szomjas homok. [… Tovább]
Járda
Rég láttalak. Annyi éve már nem tapodtam gerinced ívén, nem láttam vonalad. Most jól megnézlek; -utoljára tán’-. Valaha ringó csipej? Anyám suhant hátadon, mára már csupasszá lettél. Elfonnyadtak mell?led a büszke nyárfák, kiknek árnyékában álmodtam ücsörögve. Hűsöltem valami csodára várván. [… Tovább]
A készülékem utolsó pittyegései
Felettem mélységes méla csend Alattam pedig ott sötétlik a felettem. Téli este az ablakra tapadtam. Akkor most hol is az az alattam? A világ összefolyt, a csillagok medd?k. Csatt. Sziréna hangja, ment?k. Emlék vagyok, itt hagyott a nyár. Az [… Tovább]
Lelkembe lopakszik az ?sz�
Lelkembe lopakszik az ?sz, ellopja bel?lem a nyarat… Ameddig pénzem póráza enged, addig vagyok szabad. Sarokba állít az id?, csendem csillagtalan, árva… Fejemre számol forintot, percet és megtanít köpni a világra.
Vizsga
Csak a kereszt meg a zászlók. A gondolataimra vigyázók, visszatér?k. Vadrózsa szirma elszelelt szelekre tetten, tettenért összekacsintások, ráncos asszonyarcok, kés? ?szben. ?szirózsa dömping. Csokorja kétszáz forintért, kel el, ha elkel. Ünnepély, ünnep el?tt. Lélek és pénztárca kitárulkozások, a sarki [… Tovább]
Meztelen rőzse
(meghallgatom) Összes csókodat őrzöm, a közömböseket is, messzeségekbe nyargalókat, s a szárnyszegetteket. Sebzett lélekből szakadót, álmodba vivőt, örvényedben vígan küszködőt. * Hétköznapi ölelésünk testetlen határait feszíted, eged záport rejt… medredben élek.
GYORSHAJTÁS
Sa’meg! Ritkára jó napom van! Postán kaptam az értesítést, törvény-rendelkezés megszeg?je voltam, aludtam gázpedál mögött, és nyomtam-nyomtam, ezerrel…. A radar százvatvaneggyel lemért. Ezért, jószándékú kormányrendelet etet velem most kefét! Megírja Kócián Éva, hogy fellebbezésnek, méltányosságnak nincs helye. Igaza van. [… Tovább]
Id?
Nem kellett más,Csak égre tör? vágyak,?rült szerelmek,Pörgött a Jöv?d –– születtek álnok álmok –Tombolt Jelened,Most foszló ÁrnyakBattyognak veled. Tegnap még táncra kért,Füledbe dúdolt csáb-dallamot,S mint tüzes szeret? – a forró nász után –Álnokul kifosztott,S hátra se nézve,Nevetve otthagyott. Mily hamar [… Tovább]
Játssz hervadásig!
Felírt ítélet lettem a táblánkét pont közt sóhajnyi gondolat,vésett betűk, nem várt születésbe,izzó hajnalon skarlát folyam.Szádból véres cafatként bukott ki a jaj,nem hagytál időt vajúdni anyámnakhirtelen fájásokra, áldatlan időhajlásbanszerelem nélkül görnyedt visszanélkülem a tegnapba.Összesorvadt arccal, könnytelenterült szét a tájon a [… Tovább]
Budán fent, Pesten lent
Hol jöttem, láttam, mentem, keltem, tettem, vettem, adtam, ettem, Budát, Budán, Pestet, Pesten * Micsoda idők voltak azok, mikor a falat vertem, Budán álltam, Pesten keltem. A Blahán sietve mentem, mert rám szólt egy hölgy, Budán [… Tovább]
Maradék idő
A Szerelemnek – 2008. október 25. – Hogy miért szeretsz engem, és miért találtál rám, honnan indultál, és meddig maradsz, napok, hetek, hónapok, évek… nem nézek vissza, túl mély a távolság. Tán egyszer megsúgják az álom- Istenek, hogy miért te, [… Tovább]
Októberi csend
Semmi sem köt, nincs ami old – súgtad. Szárnyaid lábam elé hajítottad. Szent ígéretek szád sarkába húzódtak, ajkaid karcolták hitetetlen imák, verseimben a fájdalommal némultál. Hová lettek az emberek, hol vannak a fehér testű szüzek, merre bolyongnak a bús arcú [… Tovább]
Számvetés
…kétségeim a bizonyosság földjébe taposom… míg a pillanat suhintásától térdre zuhan nyaram, nem kérhetik számon óvott boldogságom.
Cipőfűző
A sok-sok lyuk, meg az a vékony spárga, így-úgy befűzni, mikor-hol mi járta, vagy párhuzamosan, vagy szép keresztbe az átló hosszabb száraira vetve, a fastokedli kopott nyergén ültem, hogy szétszórjam a szép szót ingerülten, s úgy izzott-kínzott tetemre hívásom, hogy [… Tovább]
Most csak szeretlek
Meghajlítasz, még tartasz,csenddé rajzolod bennemaz utolsó előtti perceket.Még bírom, súgom,vállad gödrébe maszatolom a lezuhanó könnyeket.Menedéket keresek nálad-benned,mint ázott, éhes madár,kinek lelkét síró szél fújja át,tenyeredbe teszem fáradt szívem. Vidd, mondanám,de még akarom, ezeket az öleléseket,mert kell a fény, a levegő.Érints [… Tovább]
Trópus
Égig nyúló fenyőfák között az óceán égbe költözött, lusta felhők füstje imbolyog, részeg lépcsők szédülnek a csúcson, arcot rajzol a bazalt, barlanglakás ajtajába kövült az őslakó, kaktusz szőre tenyerembe vérzik, szélhez szokott pálma lába tűztől kormozott, eukaliptusz-út kanyarog, [… Tovább]
Minka-Szerelmi csalódás
1.alkalom Angyali kéjjel szólítottál magadhoz s mentem csábos éjszakába hozzád , kebledbe. Feküdtünk tágas magányban síkon terpeszkedve, hol formás csillag sereg hódol az újholdnak, s hol a nyugati tájak a Göncöl alatt elnyúlnak. Mezítelen nyak formád igéz? peremére [… Tovább]
Átutazások
Apám mondta talán, de lehet,hogy csak elejtett félszavak voltak, egy egyszemélyes dialóg.ő volt a hang és Isten tátogott…nézd tenyerem, ahol a vonalakösszeérnek, az lesz majd a te életed, utak, dombok, hegyek, völgyekmind, mind a tiéd lehet,s ez a gömbölyű, semmibe [… Tovább]
Esti mese Nikinek
Kis unokámnak Kicsike lányka koromban tudod-e, mivel játszottam? Nem bolti babám volt nekem Barbit még nem is ismertem. Még emlékszem… Az én babáim kukorica erd?ben kínálták magukat, játszi szél kócolta szép, hosszú hajukat. Választhattam, volt ott [… Tovább]
Három röpke dal
Az Akiknek nincs ünnepük ünnepén Virágot kapok tõlem idén az Akiknek nincs ünnepük ünnepén. Magamnak adom át – magam, e szép ünnep reggelén. Akik nem remélnek karácsonyt, születésnapot, húsvét estelét, azoknak adom szedett virágom, az Akiknek nincs ünnepük ünnepén. [… Tovább]
Benne(d), érte(m)
A nap fénye beszakadt, résnyire megnyílott a föld.Mezítelen táj felett szökik a csend,illan a lét, nyárba tapos az ősz.Törd át ezt a végtelenné fagyott álmot,mely elzárja előlem a világot.Nézd, a napnak mindig sikerül,mondd, nekem miért nem? Fák karcos ágairapuha fészket rak az [… Tovább]
Szálanként
Tekinteted öröknyarát, tüzét. Didergésekből visszamelegedni. Arcodat — egyedül lehetséges arcát a szerelemnek. A fészekrakás nem múló izgalmát. Szálanként tapasztani hozzád életem. Közeledből tovább a közeledbe. Egyetlen belakott földnyelvről annyi év után is felfedezetlen, egésznyi kontinensre. Indulok földeríteni égtájaidat. Szálanként [… Tovább]
Korona fejszeélen
Léleknyi csönd teremtett lélek Ne higgyétek hogy kegyelmet kérek Télben déröklű iszonyatban Szívemig fölérő hamis fagyban Kihullott meséim tejfoga Elborul hű lovam homloka Varjúláb tapod szűz havon Farkas jár a holdudvaron Belesápadnak a vének Elkékül [… Tovább]
Barangoltam idegen tájakon
Nyári túrám emléke * Barangoltam idegen tájakon Csodáltam ion oszlopot, S mögöttem tengerbe zuhantak Bukott héroszok. Tikkasztott sivatagi szél Felettem ezredekkel dacoltak Mának üzenő mégis porladó Sziklába vésett meredek falak Ódon kapu a zavaros múltba néz, [… Tovább]
Mióta megismertelekââ?¬Â¦
József Attila parafrázis (József Attila: Amióta megláttalak… c. versre) Mióta megismertelek, fényesebb a nap korongja, s a fák közti kis madár is szebben énekel azóta. Csak szavad repült el, hangod, azóta is csended, magányból ért szívem szerelmedért eped. [… Tovább]
Az önelégültségről
és egyszer újra rám találsz tán… az ölelés az élet végtelen alkotni vágytam hát kitaláltalak fekszel a párnán ajkad vértelen elringatom az álmos vén nyarat esedezem hogy eltemesselek (ablakom előtt megint a vadlovak) mint koszos göncöt levethesselek és egyszer újra [… Tovább]
Vigyázzatok a gyerekekre!
A párnák párásak valamitől, csipkéjük rózsaszín, haj terül, mint egy szemérmetlen, kibomló virág, ebben a sötétben szemhéjakhoz nő a világ. Olyan ízléses mindenkor a kép, mint egy paplanon felejtett mese buta kis ábrája. Ideülnek a tündérek, mintha tolakodnának, hely [… Tovább]
Álmodó
Emlék felett görnyed az éj. Az ég sötétjét csillagok szelik. Vánszorgó id?m ablakán fények: álmodó tiszta szemeid. A hang mely végtelen fonál dallamot fércel a pirkadathoz, s ha csendül az els? madár érzem – a hajnal újra [… Tovább]
Éjpuha
Ébredek Köztünk éjpuha csend, sóhajos álom a csókunk, nézd, idebent, hol mi vagyunk csak, oly lágyan ring az idő. Hiszen vagy Érintés, falakon túli világ szegi rendem, még eleven sajdul a szíved itt [… Tovább]
Zengő Zizi
Zökkenőmentes nyári nap Zihál a bodzalomb alatt, Zengő Zizi épp arra jár, Zizzen a fénylő hártyaszárny. Zavarba ejt, hisz tudható, Zengővárkonyban őslakó. Zegzugban szálldos, meg lebeg Zöldcsíkos mezben, ismered! Zamatos ételt kedveli, Záporvirágméz jár neki Zománccsuporban, úgy bizony, [… Tovább]
Frida-versek
Frida-versek Gyerek-vers Az Istennek este mondanak-e mesét, hogyha türelmetlen, fogják-e a kezét? Vagy az a magasság, ahol fenn ? trónol, nem t?r szelídséget angyal légiótól. Nincsen is ott este, ahol fennen trónol, mivel a fényesség uralkodik akkor. Estétlen, [… Tovább]
Dúdold…
harsány hangodra ébredt a napfény harmatos álmukból somolyogva néztek a téli kert oszlopain kúszó tengerzöld borostyán levelek nyújtózkodó nyárfák karjai magasban nyargaló széllel ölekeztek a f?szálak közt megbúvó harangvirágok összesúgtak nevetgélve nézted merre fut az út a szarvasbogár is [… Tovább]
Osztálytalálkozó
ma unokák, holnap orvos… Veletek voltam tegnap, mint tavaly, soroltuk régi dolgunk, ki munka nélkül volt, az most is így, nem jó, de kifogy az irigy, – elvagyunk, mint a befőtt – szögezte le a bölcs Karesz, még [… Tovább]
A csönd koszorúja
A CSÖND KOSZORÚJA Tisztelgés a 100 éves Nyugat el?tt, Ady, Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula, Tóth Árpád hangján. Dal a Rokkantakhoz Rokkantjai egy vélt életnek,Akad „ép” s ért? társatok?Teremt? Isten szép világánNehéz az Emberlét rajtatok. Sújtó szánalom, g?g, megvetés,Ájult [… Tovább]
Id?mértékes id?mér? Mogyoródon…
Minden Forma1 versenyt megörökítek – ez a hobbym 🙂 Kavarg a szél, hol így, hol úgy süvít a pályánDobálja kaszniját a Forma1-eseknekA h?s beton se jó a lágy gumiknak – úgy ám!A mért id? el?re így vajon kit enged? [… Tovább]
Messze, Anyámnak
Anyám, nagyra nyisd az erny?d:dézsákkal öntik kisarjadt magod.Ha körüljárnád értem a rámsötétl? erd?ta rengetegbe törj be: ott vagyok. Anyám, ne higgy a kék nyaraknak.Csak összevissza színek, füstnyomok.Vasalj te újra fényruhát a napnak ha sugarához engedsz: visszaolvadok. Anyám, hasogasd a rönköt.Fekete indulókkal [… Tovább]
Születésnapod hajnala
Kezedben a kulcs, mögötted elhagyott évek, zsebedben gondolatok poros arcú, gyűrt fényképek. Érzed, menned kell, mert hív valami más, megfojt a köd, a hazug vallomás. Melletted sétáló lámpafények, falra tapadó árnyak, lábad alatt koppan az esőáztatta macskakő. Indulsz, de már [… Tovább]
Intuíciók egy önarcképről
BMZ: Akciós önarckép (A mű magántulajdonban van) Baji Miklós Zoltán békéscsabai képzőművész festménye A kép Váradi Zoltán reprodukciója Az egyik szemed véres golyó, a másik fekete masni. Gyász? Lefelé görbül orcáid között a szád… Fogd meg a kezem, lépj velem [… Tovább]
Befejezetlen vázlat
Forró kemencédből loptam, anyám, láttam odarejtetted öled melegét, de csak elégett álmok maradtak tenyeremben, füstjébe tekeredve kapta fel a szél. Talán, ha újra látnám szemedben azokat az ákom-bákom vonalakat, a sarokba gyűrt gyermekkorom rajzait, talán, ha elérném a polcra tett [… Tovább]
Másodvirágzás
Tavasz a nyárban……. Újból nyíl’ az akác, dús lila fürtje él,Illat-fellege száll, bódul a zöld levél,Méhek kórusa zeng, zümmög az esti szél,Szívem még örömöt remél…
holNapok, tegNapok
Küszöbön billeg a maradni akarás, kilincsbe markol a zúgó szél, ajtót nyit, szemet zár az indulásba torpanó érkezés. A nap rongyokba tekeri az időt, dajka fények ringatják az ég és föld közé préselt szelíd naplementét. Vesztőhely csendje ül körém, ebben [… Tovább]
Csigavonat
Gyerekzet Álmosak a csigabigák, kora reggel keltek, fényezik a csigaházat, hosszú útra mennek. Csiga Sanyi hozta a hírt, – ki postás itt régen – csiga asszony csigabébit pesztrál már a héten. Ötven láb a Csigamez?, [… Tovább]
Csábítás
* Elámított minap e cukrászi lelemény, lehet desszertből érzéki költemény?! Titokzatos látvány nyálindító csoda, öntet alá rejtett perverz ízorgia. Királyi dió, lágy-fanyar mandula, testes rumba áztatott omlós piskóta. Izgató csokit hűt fagyos vanília, gyöngyözik szőlőszem, s hivalkodó szilva. Tejszínrózsa szirma [… Tovább]
Fekete cs?
Nem látni végét,Fojtogat feketén,Keresnéd szélét-Kapaszkodó remény, Magadat fogod.Problémakanyarok,Az agyad forog:„Morzsákat ha hagyok, Lesz visszafele.”Táguló világ ez,Mindennek van helye,Látod, lüktet, érez, Most beszorulva.Pedig te változol,Falat súrolva,Amit úgy átkozol- A tered adott.És még meg nem fejted,Lelked csak dadog:Ez nem a te tested. [… Tovább]
Mea culpa
(meghallgatom) Bánattal telt az a nyár, – nem volt rajta festék – könnynélküli kertek színüket vesztették, alvó vizekből tört felszínre a pánik, verítékben éltél, – s nem tudtam. Most a pocsolyából ásom ki a múltat. Talpam sarat dagaszt. Szétpattant buborék, [… Tovább]
Mit?l m?ködik?
MIT?L MÃ?°KÖDIK? Ostoba gének játéka lenne a mindenbejárt, kezdve a születést?l? Kölcsönkapott, egyenbábúra szabott konfekció a ránk dobott gönc? Egy árpimaszk, meg egy kingamaszk, nem szerint vállra, hátra, derékra kanyarítva, meg némi közös tégelyb?l arcra kenhet? pomádé a szebbikének? [… Tovább]