Kerekesné Varga Veronika : Kezdj meg

 

Kezdj meg magokat kincsem,
ha lógnak koboldok a tincsen,
tépve álmot rabolnak,
göngyölnek helyébe bolondériát!

A kar nem éri át
a reped? koponyán
a hiányt nem pótolhatja,
azt az egységet majd
csak valami borzatag
lélekfoltozó agyszer
adhatja.

Egyszer értelmetlen lesz
a sok fok, mit az
ember rakott falra
te tudtad ezt, és
elmesélted szépen, hogy
kanyarban is mehet
a higany!

Nálam a tér fogy,
tudod kerül a világ,
nem szakítok bel?le,
semmi nem öltöztet,
nem díszít, mert elment
minden gazdagság
a városon túlra.

Befelé növekv? zárvány
a tömör világom
megmászom a hegyeimet,
csúcsukon élek nemi
életet beborult egemmel!

Ha lenne szemmel
igazán látható, városos
való, akkor tudnám
elérni magam, nem
csak kaparnám a falam,
mi a mag felé törekv?
lila kristályhajó,
ha lenne ujjaimban
az az egyszer? m?velet,
amivel lehet
nagyszer?en kifordítani
ezt a kérges követ,
akkor szórhatnék
magamból is, az
igazi, földön sétáló létre.

 

Legutóbb szerkesztette - Kerekesné Varga Veronika
Szerző Kerekesné Varga Veronika 261 Írás
Sokszor írogatok kéretlenül.Most is bizonyosan éretlenül,Buzgón lelkesedve töretlenül,Néha eltalálom véletlenül.