Csak abban vagyok biztos, hogy lelkeink, vágyaink az éterben forrón találkoztak. Szerelmesen egymáshoz értek! Egyidőben.
A fák között alkonyi fény illan;
Tekinteted selyme éberen villan –
Szád íve mosolyog felém.
Szemeid tükrén szerelem-remény
várakozik…
Egy pillanatra elidőzök
ametiszti szikrádban, mely átölel
mint ezüstöt a gyémánt.
Fojtogat a néma vágy…
Megrezzen s elfut az Időnász.
Legutóbbi módosítás: 2008.05.24. @ 12:13 :: Z. Farkas Erzsébet
