Rácsai Róbert : Az erdő dicsérete

Mindig is a kedvenc élőlényeim voltak a fák… Sapphoi sorokkal teszem nekik tiszteletem. (meg lehet fejteni – játékként – mely fákról írtam?)

 

Messzi nyúlik csúcsa az ég vizébe,

büszke törzsén sárga a gyanta nyáron,

téli fagyban zúzmara hinti szikrát

tűlevelére.

 

Csüng az ág, tópartra leszáll az árnya,

hűs vizét fodrozza a déli szél, majd

bús levélről hullik a könny, akárha

sírva fakadna.

 

Mint a szőlő fürtje, fehér virága

ontja mézízű zamatát a réti

szélbe; méhek halk dala-zümmögése

zeng a fülembe.

 

Hófehér kérgén a sötét rögöcske,

szűzi-karcsú hölgyei dús ligetnek,

szórja Nap fényét, sugarát kiszűri

lombkoronája.

 

2006-05-23 (2008-04-10)

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Rácsai Róbert 171 Írás
1971. február 6.-án születtem Veszprémben, azóta is itt élek feleségemmel és két fiammal. Angol nyelvet tanítok. Verseket, esszéket írok, 2016-ban jelent meg első verseskötetem Séták Fiaimmal címmel. Korábban folyóiratokban, antológiákban jelentek meg írásaim. Emellett főleg ír költők, írók verseit illetve drámáit (Oscar Wilde, Joseph Mary Plunkett, Pádraic H. Pearse, W.B. Yeats, stb.) fordítom. Fordításaim egy része megtalálhatók a Magyarul Bábelben c. honlapon.Több megjelent különféle folyóiratokban, újságokban, néhány Yeats versfordításom pedig az EFACIS nemzetközi kiadványában is szerepel (Leuven, 2015). Jelenleg egyfajta történelmi regényfélén dolgozom. Hobby: nyelvészet, Tolkien nyelvei, íjászat, ásványok, olvasás, írás, filmek... sok minden.