Szerelem

  Mi nem véstük padba, sem fatörzsbe nevünk, nem áltattuk egymást szerelemmel, nem köt össze utód, vérvonal,   de mindkettőnk nevét EGY kőbe írják egyszer, s összeporladunk majd  ott lenn, boldogan.    

Jónás Tamásnak ajánlva     Amikor bomlani kezdenek a szerelemnedvek,s a tusoló is foglalt, – „utódod” vértelenít repesztés után –csak kiállsz az erkélyre – ott még van leveg?.Enyhe dögszag facsarja orrod, és a sz?rszálakonmaradt sóhaj jó éjt kíván neked. Gomolyog [… Tovább]

  Bodor páragombócok. Galambszürke felhős égre, kétszárnyú ablakot nyitok.   Tetten érem, amint harsonákat zúdítnak rám, szakadék-szívű haldoklók.   Sorfaluk közt nyíló szerelem. Megszülték fájdalmam, ahol a szépség végtelen.

Hatásvadász szavak hagyják, hogy levadásszanak bennem minden vadat.     Sietve üzennek hadatböszme ösztöneimnek.Álmos szelídség ihletnyájasságot, buta rímet. A szerelem bekerített.

vastag nyakú üveget ölelek háromszor cuppantok söröm véremmel felügyelem szívem virágai szaladgálnak mellbe vágódom óriás szerelem plakáton didereg s hőgutát kerülget feszélyez az ostoba értelem

Tenyeremben rajz, -térkép- semerre vezet. Fényesedni látom huszonöt évemet. Elfordulnék, legyél szerelemb?l salak. -hogy másnapra újból megalkothassalak- Leküzdhetetlen kényszerek löknek hozzád, feloldódni benned – komorló menyország. Nincs közöm ehhez az égszínkék azúrhoz, a szemeid kékje kisfiúvá lúgoz. Annyi úton jártam, [… Tovább]

Szerelem: zsúfolt vasúti kocsi. Egyedül ülök, kopaszra nyírva. Senki sincs ki nászra, tetemre hívna.   Nincs ünnepl?m, ingem sem világlik. -magam sem értem, hogy magyarázzam- Honnan vagyok én és honnan a lázam?   Szavakkal ölök, szavakkal ölnek, magamban neveltem ezt [… Tovább]

  Vérrel lazítható zsigerek. A piros láng fekete éjben ég. Csendig magyarázó sóhajok, bent, gyertyafényben, ágyon. Egyikünk törökülésben ül, míg lehajló másikunk illatos haja átér, derekat ölbe vesz a kéz. Bizsergő fény serceg, szemek szava élővé tesz, lépésenként oldódó szerelemnek [… Tovább]

Nekem…   Pipacsruhába öltöztet a lángoló, tűzvarázsú nyár. Alkony előtt fenn a kék égen, bodros felleg utazott, fejem ott pihen válladon, suttog a szél, álmodom. Ez nem kóbor szerelem, sokkal több nekem.

Úgy szeretlek én, ahogy más nem szeret,úgy szeretlek én,ahogy mást nem lehet. Úgy szeretlek én, hiszek a hitedben,úgy szeretlek én:fájna most nem lennem…   Tibor, szép a szerelem, de ez most kevés ( az ismétlésekben, és az e hangokban viszont [… Tovább]

Jöjj, ó, Bacchus, a vég közeleg, most csak te segíthetsz!Tombol a nyár, de hiába a vágy, ha a vizsgaid?szakKönyvek súlya alatt görnyeszti az ifju diákot;Éjt nappallá téve magol, szerelemre se futja. Jöjj, ó, Bacchus, tölts fel er?vel a nagy diadalra!Néhány [… Tovább]

Fotó: Fotóház – lara-smile   Azért ébredtem hajnalban, lányom, hogy mielőbb megoszthassam veled, az élet néha megkívánja: tagadd meg minden szerelmedet! Mondtad is, gyümölcs vagy, s míg azzá lettél, annyi minden ért – Hagyd el lányom a szégyent, a szélről [… Tovább]

  Látod, lehetnénk egy meztelen kézfogásból szerelem, állhatnánk egymáshoz közel, ajkat érintve és bőrödet, lopódznék sóhajod felé, hajlataidban rejtve el megváltó pecsétként csókomat. Réveteg vetkőző pillanat, hol kétségek helyett szeretetben éled egy roppant szelíd világ, pár rezdülésnyi együtthatás, test lélekbe [… Tovább]

* Zeneajánló: The Beauty Of A Witch   http://www.youtube.com/watch?v=5nI2ajUv-rc   Ha feltárnám pszichéd rejtett zugait, rálelnék vágyaid Möbiusára, s fényl gondolataid rébuszait, ma-holnap megfejthetném egy csapásra.   De nem szeretném kifürkészni soha, mert az ismeretlen lebegtetése oly édes, mint egy [… Tovább]

  Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk, ahol összekapaszkodva áll, két gyönyör? Szkalla lány. Rajtunk hosszú csipke ruha, behunyt szemem el?tt Gizám ragyogó mosolya. Kell valahol lenni egy fényképnek mirólunk,  azt gondoltuk sosem csalódhat a két okos Szkalla lány. Elsárgult [… Tovább]

szerény rejt vad vár lomhán keres szerelem érint barna fénylik sápadt homály rongy illatoz sz?rszál erd? közt simaság tökélyén testest csodál  

Múzsámnak, ismét…     Van az úgy, hogy a földösszeér az éggel.Van az úgy, hogy az út nem ér véget mégsem. Van az úgy: egy ládatele minden kinccsel.Van az úgy: felnyílik,pedig nincs kilincse. Van az úgy: varázslattörténik egy éjjel.Van az [… Tovább]

Eljön majd az id?, mikor szemeimnek nem a színét, – nem kell az „a”Hanem a mélységét nézed. – nem kell az „a”  Akkor lelkedbe temetem azt, ami szívemb?l megmaradt. Nedveidben fürdetem meg magam: – nem kell a „meg”. A téged emészt? sav [… Tovább]

El tudom képzelni, hogy lehetséges. Van még szerelem, „ami ritka„. Szök?évben egyszer ideér, a szeretetet homlokon csókolja, és magunkban kedvesen tolja félre.  Jöjjön forgószeles szenvedélye, bírja el tüzeink súlyát, robaja, mint csattogó szárnyak, deleje karizma, húsa lélekben ázott, kóstolhatnánk ismét [… Tovább]

  El tudom képzelni, hogy lehetséges. Van még szerelem, „ami ritka”. Szökőévben egyszer ideér, a szeretetet homlokon csókolja, és magunkban kedvesen tolja félre. Jöjjön forgószeles szenvedélye, csak bírja el tüzeink súlyát, robaja, mint csattogó szárnyak, deleje karizma, húsa lélekben ázott, [… Tovább]

csak a sziklában hagyott imát akarom a magánzárkába lopott krisztust a nagyotmondó istent a kiterített hiszékeny rebellist csak a félholtra vert szó kell a leheletb?l ottmaradt ige a vérátömlesztésre váró parancsolat a b?nöket sikoltó lepelszövet hangja csak a három napot [… Tovább]

    Suhan velünk az id?,langyul a leveg?,szerelemr?l suttog, májust izzik a táj,kertünkben a lombot csókolgatja szell?,ajka h?s selymét?l megborzongnak a fák. Mint felhúzott íj – a Világ teste megfeszül, csak egy mozdulat, és minden mennybe repül,a felh? is örül, [… Tovább]

*     Idő lakik  szíveinkben, s őrzi titkunk önfeledten, visszafelé roppant mélység, pazarlása hitvány vétség. Folyók ölén szivárványok, íriszünkben holdfény lángol, homlokukon harmat csókja, karjaikban tavirózsa. Izzik a nyár vadul táncol, búzamező zöldül, sárgul, aranylik a napfény combja, hűs [… Tovább]

      Mi már sosem leszünk azok, akiket egy fedél alá rakott az álmodozások szele- olyanokká sem válunk kik racionalitásuk mezsgyéjén sakkoznak maguknak teret.   Nem simulok bele a tájba. Amikor lent a jó, az égre nézek – s [… Tovább]

a megbokrosodott ágybetét   „takaróm sarkából kirázott emlékeimben. Zálogom ölelem, bírám a hajnal” Mudra Csaba: Keress álmot az álmok ítélnek el s a szerelem mint szalmacsóva kigyújt a hajnalokra miért ég csak álmok takarója alatt és miért fekszik mellém a [… Tovább]

a kör négyszögesítése   üres térben kontúros négyzetek pillantások szeszben felpuhult éle nem lehetetlen már érzed- e a kör négyszögesítése   ráhajol az idő a térre megöl minket engem téged itt ülsz benn velem szemben az asztalon söralátétek   bennem [… Tovább]

  Voltam gyermek, falnak támaszkodó, kíváncsi, rosszcsont, ki keresi a világ zaját.   Lettem kamasz, mindent megváltoztató er?, egyben félelem. Szerelemben az egy igazit hittem. Még váratott, fellegek közt látszatott.   Lettem ami vagyok, gyermeki szív, kamasz vágy, szétzavart álmok  [… Tovább]

Nem történt semmi, csak leült a köd, túl erős volt fényed. Feledtem mindent, ami régóta  bánt, simogató kezet, pofont, öklöt, hús-vér szavakat, ájtatos imát. Virágba zárt reményt, mit lemetszett sajgón galádul a sors. Könnyűvérű nők galambszárnyalásait, kapunyitást a mennyre, lépcsőházi lopott [… Tovább]

 Égek a láztól, elhagy minden er?mMint bársony simogat az elmúlásKözel a mennyország és érzemMily megnyugvó nekem e pillanat Sosem viseltem a giccset, most mégis mily csodásA mennyország gyönyör?, íves aranykapujaS mily gyönyör?ek most az angyalokRózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú Ellentmondásos mindez [… Tovább]

közbeüt egy-egy ütem s elül a haldokló szerelem er?tlen ablakán megsz?ri a légypiszok a vágy meredek örömét miközben az életer? gyorsuló vonatja elrobog lám ez maradt emésztesz s az álom is elkerül takaród alól hányódó tested izzadtan ébred s belül [… Tovább]

…írok, nem tudnám elodázni amit most érezhetek…csak egy szívet ölel kis kamrában, ujjaim bordázata rejti,tenyeremben lüktet, dobog.Hálát rebeg? végre e suttogás.Nem kell többé gyerekké lennem,a szeretet osztja e szerepet már,kinek nem, mind belehempergünk, közben ismét olvadnak jeges ragyák, mit szerelem [… Tovább]

  1.   Látomás képekben: mese, nagyapó olvas, és a kislány kerek szemmel, lócán fülel. Nyílnak meseország kapui, királylány ül a dombtetőn, tenyerében egyetlen levél. Eső szemerkél, áttetsző vízcseppek fénylenek rajta. Sóhajt a lány – szerelem, hol? Megérzi, mit eddig [… Tovább]

járok a partonkövek örömköveklépkedek rajtukmezítláb a folyóhoz futokkövek sajnálom kövekutánam dobták mindeta víznél térdelek kövek bátorság kövekszoknyám megpakolom velüksenki nem tudja hová tartunkkövek szívedtől szívemigsenki nem tudja hol ér véget utunkkövek mindenütt kövekbennem szerelem kikötőt építek

Szobám sz?k falai között megint közhelyeken járok, felettem csillagos ég, s rajta éppen egy üstökös ragyog. Lent, árnyékom helyén sétára fogom magam, mert vonz e virágos rét, mely itt nyílik alattam. Giccsesen tágul a tér, függönyt bont az éjszaka, és [… Tovább]

Attila, Attila,ki bírja, mi bírja,ezer szód halálaszakadt a világra,csontjai zörögtekjajnak és örömnek,kezedben virág volt,feketén világolt,szétroncsolt testedenpusztult a szerelem,vágyódtál mi másra,kerékcsattogásra,Attila, Attila,álmodtál papírra.

 Égek a láztól, elhagy minden er?mMint bársony simogat az elmúlásKözel a mennyország és érzemMily megnyugvó nekem e pillanat Sosem viseltem a giccset, most mégis mily csodásA mennyország gyönyör?, íves aranykapujaS mily gyönyör?ek most az angyalokRózsaszín a kékkel, fehér habok, aranykoszorú Ellentmondásos mindez [… Tovább]

    ez is hozzá tartozik az emberi létezéshez, mint, hogy féltékeny vagyok minden kiteljesedettre, vagy  fennhangon gy?lölöm magamat másban,   megingok ha rám kérdezel.   önmagam képére formáltam a világom, és nem tudom, ki hazudik épp, magam megcsaltam vagy [… Tovább]

  Anyád, ki sokat jött hozzám, kidobott pénz, nekem csíkos rabruha, ígérte, hogy szeret, ? a lassú víz, tengerbe veszett, mosolya,   Anyád, a medd? szerelem, kék a pokol, én úgy hiszem, ametiszt ígért, most rézpénzb?l gyárt, majd vasszeget,   [… Tovább]

  Messzir?l kezdeni, ahogy sólyom és áldozata. Messzir?l, ahogyan Isten vadászik emberekre. Távolról, ahogy a szerelem beleszagol az égbe, pedig csak pézsmaszag volt. Messzir?l kezdeni, az odaérés reményével, a csillogás másnapján, amikor a túlélés sokat levon az egyszeréltb?l. Messzir?l kezdeni, [… Tovább]

Csak múlnak, telnek a megszürkült napok… Olykor már lassan leveg? után se kapok, de éreztem eljön a fordító pillanat, hogy barátok rohannak el? egy perc alatt. Mennyi évet megéltem, s mily kevés az emlék, a sz?k tizenkilencb?l vagy öt fekete [… Tovább]

  Hallom a szívem fölöttem verni – ez nem az én szívem, mégiscsak fáj. Hittem – kamaszként – jobb lesz majd lenni, tudom már mi örök (a butaság)/(hit és a vágy). Ha nincsen szerelem – látszatra élsz, ezt mondja, amire [… Tovább]

  Végre nem szeretek szerelemmel senkit! Nem is tudtam, ez meghitt, drága pillanat. Távol áll tőlem a „nagy bajban vagyok”, nem mondom azt, hogy csak vele; az lehetek, aki valóban én vagyok – a nap szerelmese. Ma jóságos minden szél, [… Tovább]

*     Szerelmes lett az eső a szélbe, imádta amikor az susog, nyári éjek csendes magányába ahogy hordta az akácillatot.   Szerette a felkorbácsolt képet, folyók felett dúló erejét, megcsodálta a kis semmiségből felduzzadó hatalmas legényt.   Messzi tájról [… Tovább]

*           Világhiányban éltem, Apám elhagyott. Bújtam volna pedig hozzá, miközben leemeltem föntről az „Égi Csillagot”… Magzatoddá lettem, kékítőddé a padlás ajtaján, vegyültem szappanbuborékokkal, röpülni tanultunk: megigézett a fönt, ó, én balga Ikarosz, zuhanásom csak pubertáskori [… Tovább]

variációk a KD-témára *     Sötét homályban, heves mozgásban, sűrű ködöt képez, s tömör gömbbé összeállva, – mily gyönyörű fény ez! – fortyog magában. Testében a tűz már csak parázslik. Majd a fény is halványulni látszik. A forgás lassul és [… Tovább]

    meghazudtolt időkben ébredek és fekszem létemet kihajítom a mesék országának vasajtaján szoros a zár retesze óriás miért nem tudom a fájdalmat csitítani ha égnek bennem a lehetetlenek sodródik a kegyelem a patak vízében bár járna arra a lélek [… Tovább]

Kit a magyar lélek örökkön magasztal, Petőfi szelleme föltámad tavasszal. Szabadság szerelme lánglelke izzása, minden igaz magyar Petőfi hittársa! Márciusi ifjak, mindvégig ti lesztek jelképi hűségnek, hazaszeretetnek. Emléketek áldott, éljen Kossuth apánk! Sose legyen préda drága magyar hazánk! Magyarok Istene [… Tovább]

Tempus temporis. Nincs már id?m. Lendületéb?l vesztett, profán teremt?m most szól: ne legyen többé éjszakád, se nappalod, feladtad Értük hited s minden napszakod! Magamra zárom a négyzetmétert, s határozok, hogy fokról fokra leszek, belenézek tükörszemembe, titkaimnak kinyílva id?t lelek, elnyújtom [… Tovább]

  Szerelem a polcokon, majd lelöki egyike a másikat, Tele a kamra, a szoba, kiszorulnak az ingek is, Aztán úgy lifegnek a konyha és fürd?szoba légterében, Akár a szellemek; az ember meg csak kapja a frászt, Jaj, már megint mi [… Tovább]

* Nagy László: Ki viszi át a szerelmet c. verséből Kép forrása: Urbán Gábor – Nagy László versillusztráció       Ki dönti el – a színpaláston feketébe, vagy narancsba mártson-e festő éledő ihletet, és ki feszít majd műtermében hótiszta [… Tovább]

Nézd a testem: mennyiforma, mennyi kecs ésszám-arány. Nézdmilyen áramvonalas:ha hozzám érsz – megráz. Persze most még futszt?n? perceink után -hasztalan,néha megállsz. Hogyén lettem ez állomásnem zavar – bátran lépj tovább. Átkozzuk a percet, ajkainkimára gyúlva szidják;s térdelünk széttárt lábakkal,buzgón gy?lölködve [… Tovább]

gyönyöre mint lepke száll hideg üveg nem csillapul tüze nem izzik csillagul ne válaszd elveszel gyönyöröddel elszelel a szerelem megzápul örömöd eliszapul hideg üveg megmered csókold meg ha megmarad hideg szemét csillagul étvágya nem csillapul gyönyöre mint lepke száll a kaszája [… Tovább]

A tó tükrén béka Réka       A tó tükrén béka Réka, Nászra szánva úszna néha, Ám az álom ólomleple, Varangy vágyát mélyen lepte. Álom bálon csibor Tibor, Csúnyán a lábára tipor, Cincér pincér simán nevet, Kínálja a hínárlevet. [… Tovább]

    Karcsú bokájú március te lész’ az ifjú lány,ki tündérszárnyakon jön elúj tavasz hajnalán.   Fény, napsugár arany hajad,szemszíned ibolya,dédelgeted a kis tavaszt,miképp egy jó anya.   Íme elj?’ a nagy ünnep,köszöntünk n?i nem,csak veletek lehet örökaz élet, s [… Tovább]

hideg m?szerek és h?vös agy nem vagy miel?tt lettél volna gyász nem kísérte elvesztésedet megkönnyebbülés letett gond menekülés az önzésbe szerelem-paródia  hideg m?szerek és h?vös agy mint a kocsmai részeg aki tettét bánva bicskáját megtörli miel?tt szalonnázna  

+18     Nélküled nem megy, édes, legyen akármilyen ügyes is kezem, sajnálom, de szájjal jobb a szerelem.

irtó apró homlokot dörzsölökéhség gyatra ismeretlen kelleninem kell bosszankodom csak rajtase filmnek nem jó se m?vész performancenaknem példamutató ne szeressemcsak szerelemre éhes szív lazíteszem hárfatokja írisz illatúvá érnede bög? ujjak helyett bumfordi van   —– Anna, nem érzem egyben, nem [… Tovább]

…   Mondod: írj verseket, s én majd zenélek hozzá. Már futnak is betűim sebesen. „De a munka, s a fáradtság… egyebem nincs, kedvesem.” Torkom összeszorul, egy könnycsepp útra kél. Szapphóhoz fordulok pár sorért:   „Maradj barátom, ha úgy akarod, [… Tovább]

Megszagolom, mint a jó bort, mintha volna szaga zamata, telítettsége. Kortyolnék bel?le, magamba ereszteném, száguldani küldeném szövetcsúszdán, építkezni cseppszámra, de inkább testemre simítom színtelen festékét, megkeresztelem magam, hogy szokjam, s aztán belébújok, újra testet öltök, ha el?ttem elfekszik, mert ma [… Tovább]

Ha a szerelembe csak esni kéne, csetleni-botlani kincsei közt, félszegen, s nem vigasztalan belé zuhanni, vagy, ha csak firkálni kéne róla szavakat, karcokat húzni álom-sz?tte vásznakra, büntetlenül pályákat írva az égkörre, nem félnék úgy e szentségt?l. De a szerelem isteni [… Tovább]

hullámai s a zátonyaink szavak „hisz ott lehet még érzékeknek édes foglyaként is: szerelemrab, elfedetten, majdnem halhatatlan -„   Petz György: ‘Melyb?l nem tér meg utazó’ a halálunk el?tti percig nem lehetünk változatlanok mert gályánk amit áramlás felkapott olykor szirtnek [… Tovább]

siklik a tegnap visszafelészélesre tárt karrala föld felett egy arasszal néhány centire az égt?llebeg az id? és várvárja, hogy jöjjön a nyár (míg ?k ketten eldöntikmi legyen,engem elvarázsol csendbenegy csepp tavasz, és rengeteg szerelem)   — Éva, az utolsó ( [… Tovább]

    Álmot érlel lustán a csend, bennem frissen kikelt tilalmak űzik a békét, s a nyár mélán fülel, költöző madár a szerelem. Nem kötik évszakok, sem csalfa ígéretek, törött szárnnyal, félholtan is elrepül…          

Az évek hordalékából…   Varázsló Istenem hiába könyörgök nem ad meg nekem … Dörömbölhetek bezárult egeken kezemen vörösen bugyog végig a vér sebeimet nem látja más csak te sebemmel sebezlek véremmel vastagon itatom át az ágyad kiáltanék – hallod? kiáltanék [… Tovább]

{A szerelem diadala}     Szétmarcangolt szénaboglya foglya vagyok, egy esőcseppnyit magába szív a föld, lecsupaszít a pökhendi kéz.   Nem tehetek róla, a mélybe egyszerre cipeltem mindenem, a gesztenyefák gyökereit rég kikerültem, mást kaptam, amire vágytam, de látod, megint neked [… Tovább]

    Mikor az arcok szeretik egymást tavaszt érezni, virágos zsongást.   El?ször szemek pásztáznak mennyet; testország nyílik a szerelemnek.   Hol b?rt rafinált pihe borzongat, szárnyuk mocorog az angyaloknak.   Mikor a szájak egymáshoz érnek, távoli tüze lobban a [… Tovább]

  Betonfalak közé szorították zsenidet, kesze-kusza Küklopsz-szörnyeid csodáját, melyek rejtelmesen hordozzák örök titkod, s a megfejthetetlen szerelem önkényét… Kiragadtad a valóság egy szeletét, lelket adtál hitetlen vonalaknak – elszánt üvöltésed nemcsak Guernica, de múlt szerelmek értelmetlensége. A virágot szed? n? döbbenet [… Tovább]

      Ha már zártak a rúzsos ajkak, s dobtam rá könnyes,fényes koszorút,mit hámozzon még jobban le a kín,bánatkés rajtam még, sose csorbult.Horpadt a hold,tekintetem húzzaés födél is az,míg bódultana csillagszórós égbolt sötét leplét léhán ledobja.  Mit érek így,félig kiszökött [… Tovább]

minden álmod átszöviaz elképzelt élethol kolduskéntsem lennénksohasem szegények gyermek voltál tág szemmelnézted arcomhányszor égettetarkóm kitartólázas tekinteted míg kóborló kedvem kísért az életentitkon mindigott voltál nekemeltemetett fáradtangyalszárnyasrégi szerelem éjszaka még úgy ölelsz mint régenajándék csókok titkos kísérletekhogy a valótól távolegy úton [… Tovább]

Kiszakadt az ég dunnája, fehér lepelterül most a tájra, süvít? szél szalad,dombháton végigsuhanva ködöt terel,utána már csak jeges fuvallat marad. Itt bent, meleg szobámban finom csend remeg,szerelemr?l szólnak a hangtalan szavak,t?zmámort simít lázas éjemre kezed,s én vágyó, reszket? karomban tartalak. A szél [… Tovább]

Esély… Elt?nnek az arcvonások,minden nap esély a háborúra.– az én fegyverem üresen kattog –Dühöm esténként csendes lesz újra,ülepszenek nehéz igazságok. Hallgatásom mélyül. -ahogy mély az ?r-Éber kóma ez: most lennék boldog!– leoltott lámpánál egy kisfiú ül –Rám szitálnak a mindennapi [… Tovább]

*  Ne mondd a szót, üressé válik, ha nem kimondható, ha csak az a szerelem, hogy szeretlek Kedvesem.   Ne mondd a szót, csak súgja szép mosolyod, szemed csillogása, s ha mégis úgy akarod, egyszer majd újra mondod.   Ne [… Tovább]

    már az sem ijeszt, ahogy álmodom: hatalmas tükör el?tt, a mellkasodra n?tt vágást magányosan varrogatod, mint tébolyult kapitány a megtépázott vitorlát,   már az sem ijeszt meg mikor új hajlatok felé indul a könny, hogy a szerelem perverzió; [… Tovább]

    nézem a negyedikr?l a színes brossokat az égen. mi is t?zijátékoztunk azel?tt. a válás el?tt. kutyánk a lábadra vizelt, félt, pedig adtam neki a feszültségoldómból. szerencsét hozott?   szemben a bíróság fölött füsthegy, szétterül a tet?n, mint te [… Tovább]

fotó: saját szoboraim   Nincs itt senki sem! Se ember, sem a szerelem, Csizmák talpán ropog a reggel,Gerincemen pribékek járnak,Mondd! – Értelme van-e még a világnak? Hajnali gyepen, kórót termett az éjjel, Aludnék már, és hálnom kell a szenvedéllyel, Szemgolyóm [… Tovább]

A születésem óta arra várok, hogy lebegjek a fák lombjaiban, s bár sebzett karral törzset markolászok, már elfogadok mindent, ami van, nem robban sívó talpam alatt akna, a felhőket se repülőn szelem, nem vonz a póker most már Las Vegasba, [… Tovább]

ébredő álmaim szögre akasztott kerettelen képek, fehérből feketébe hasadnak lassan az emlékek. Tűzfalnak támaszkodik az alkony… állunk a világgal szemben, a remegő fényben, nem kérdez, nem felel ma senki. árvul a csend. Körém. Köréd.   Ne sirasd a tegnapot, útjaink [… Tovább]

    Nem számít, hogy ki mit gondol – nekem barátom az Isten! Nem születtem gazdag házba, ja, és tartalékom sincsen, de van fedél fejem fölött! – igaz, néhány cserép törött…   Nem számít, hogy ki mit gondol – jóban [… Tovább]

  Boldogság a hangodboldogság míg lelked ideérfények futnak át arcomonleteszem a fegyvertharc nincs csak béke béke régi percek drága menedékeminden táncol és nevetszelet vetettvihart aratottódon szerelemköszönöma napotaz álmota szívembe hatolócsontig felszakítógyötrelmesgyönyört látom a szádérzemmeg-megremeg a térdemsejtjeimben az ?ssikolyvégig futkavarogáldom az [… Tovább]

„…Látom, mintha tegnap lenne, félelem, kín emésztette.” *   Megkopott fényképen nézem, visszanéz rám elesetten. Vén fejére csimpaszkodott egy álnok, hamis szerelem.   Ma is szorítanám kezét, lelkemhez ölelném lelkét. Látom, mintha tegnap lenne, félelem, kín emésztette.   Fáradt szívét [… Tovább]

Jéglakat kattan a didergő tájon, fagyot lehel a hajnalpír mosolya, csillagfény siklik havas lankákon, jégvirág bimbózik, életre kel. Itt van ablakomban, meglesi álmom, szirmai őrzik minden titkomat, tudom, hogy bízhatok, bíznom kell benne, mert, amit látott már az enyém marad… [… Tovább]

kilépek magamból Mottó: „ Spirálisan átölelkezik, így várja az álmodást. Ladik Katalin: Csigaház       önmagamba fordulok zavar a kölcsönösség   kölcsön   a szerelem már csak   kilépek magamból belépek hozzád bár hosszasan kopogtattam   fényes csiganyálon elhasalsz [… Tovább]

Edith Piaf emlékére         … November van esős szélfútta ázott verebek a háztetők Edith ne igyál annyit kérlek mert nekem is fáj itt belül mert fáj az élet én tudom morfium roncsolta karod padam padam padam egy [… Tovább]

Még mindig látom arcodat a bels? hatalmas vetít?vásznon, minden dal, minden félre csúszott szólam rólad szól, neked kiált, zokogja: hol van? Nem szerelem már és nem utolsó vérig. …szürkére kopott falak között keresem a régi, régi régit. A dal szívemben [… Tovább]

kockajáték egy gyermek kezében mit ér ha megállítom a napot az égen csontjaim avasodnak az id? börtönében égi vándorok szelve a teret a pályát keringve s pörögve a hasztalant járják viszem magammal ami növekedett a testben az agy és felesel [… Tovább]

Nem, az az út nem az igazi, Alig egyszer-kétszer volt az olyan, Amikor a ködben a hídon jártam, Víz fölött  lépésnyi sem volt, köd Miatt nem tudtam: lábam alatt Akad-e még út, amire léphetek, Nem is nyílott út már semerre [… Tovább]

    Fenn van a Krisztus a fáján,Semmibe lóg le a lába,– Száraz agyagnak a víz kell –Szíve alá bök a lándzsa.   N?puha álom e földön,Zajtalan oszlik a semmi,Összeveszett velem Isten,Hogy’ fogom ezt kiheverni?   Mélyen az ágy, ahol [… Tovább]

s tobzódnak aranyautókon brigantik   Mottó: „S hogy nem vesztem   el, amiben hittem. És az nevet, aki utoljára nevet. S hogy  védjük az életet, amíg lehet s talán egy kicsit azon is túl.  S ha másunk nem és másutt [… Tovább]

Elkerekült szemmel nézem a hulló pihék puha táncát,természetanyánk ma vidámanrázza ki könny? fellegzsákját. Hópaplant húz a táj ma magára,pupillám tágul csillámos csodára –– kémlelem lelkem, mi lapul benn:örömök, bánat, vagy szerelem…

    Tudok-e érezni még a szerelemből? Most is feléd hajt az alkonyi ég. Ha reménytelenségem szövi a partokat, mi közte lábamhoz ér, példaértéke egy jövőnek. Hol megtalálom a rosszaság mögött ez apró fény-pihét, váratlan csodákba sodorja kósza időm perceit, [… Tovább]

(Erzsébet napra) Sose hullhat virága a fagyra, szélfútta rozsdabársony avarra, kinek szívében tavasz fénye ég. Jöhetnek viharok, ő csak strázsál a szerelem éltető varázsán. Ki ölelni tud, mitől félne még.   Ó,  Erzsébetek, Zsókák, Bözsikék, őrzitek a Föld lüktető szívét [… Tovább]

a zene Gilberto—Getz* és szemedet megkarcolta a lemezjátszó t?je a vörösbor kiömlött a gyertya mögött és szavunk hiányzott mondani valamit a jöv?re emlékeztünk amibe hátha beleférünk nekem ez volt a szerelem neked valami más tanítanunk egymást jó lett volna de [… Tovább]

    Hányszor könyörögtem, melegedj meg bennem, vétek halogatni hajszál-érintést is,   félig gondolt vágyak vetkőztek szememben, vártam talán tágul pupillád, sóhajod,   elképzelt szavakat csókoltam a szádba, hátha ellopsz néhány illetlen mondatot,   olyanokat, miket kimondhattál volna, hogyha egyszer [… Tovább]

  Alvó fák közt bujkál a rest hold, ágkarok ujjaira didergő csillagok kapaszkodnak, megfagyott leveleken konokul hallgat a holnap. A lét újra rajzolódik a világ ködszürke szemében, mint amikor még lázas gondolatok voltunk, s békésen bújtunk anyánk ölmeleg méhébe. A [… Tovább]

1. Itt állsz, s a romlás nem kezdhet ki soha, nevet adsz a fának.   2. A szavak nyomán meghasad a csend, s rám nyílik az üresség, mi hozzám tartozik.   3. Ajkamról hamu hullik arany helyett, bet?im gyökereit megfojtja [… Tovább]

Ablakra feszül a csöndszagú éjjel.A csillagok megolvadnak fölöttem,Ásít az utca, s néma szerelemmel Int felém, mint ki tudja, hogy figyelem. Már nem tudom, földi-e vagy égi fény.A horizont tág, és túl messze vagyok.Az élet egy sötétzöld vászonfestmény,S a közepén egy hatalmas [… Tovább]

Olyan alpári az este, még az utcalámpák is rágyújtanak.Egymás hátának d?lve vagyunk egy padkán, a szerelembe szerelmesen. Mint leszedált beteget a paplan,bugyolál a köd. Hugytócsák’ kerülgetése közben, elveszítjük egymást. Még hibázni sem kell hozzá. Az utolsó csikken majd sokáig állok.

Kép: Rodin – Ámor és Psziché         Úgy lehet, átok sújt, lehet a vágy hajt fejet itt, érte fakad a szív, lágy muzsikát ont, míg alabástrom karja ölében, hangszere húrja peng, szerelem szól édes ajakán.

* gyertyafény rajzol sejtelmes árnyakat, apró halvány láng, rebbenve mozdulón, elmosva fájón kihunyt álmainkat könnycseppben gördül, arcodon megbúvón,  kezeink félő, kérő mozdulata sóhajunk mozdít a parányi fényen, mikor lemondón, a múltat tagadvabénán várunk, fájdalommal lelkünkben apró kicsi láng, hitünk táplálta fény, [… Tovább]