Marthi Anna : Napra nap

 

1.

 

Látomás képekben: mese,

nagyapó olvas, és a kislány

kerek szemmel, lócán fülel.

Nyílnak meseország kapui,

királylány ül a dombtetőn,

tenyerében egyetlen levél.

Eső szemerkél, áttetsző

vízcseppek fénylenek rajta.

Sóhajt a lány – szerelem, hol?

Megérzi, mit eddig sejtett,

s potyog a levélre, ami bús,

nézi, ahogy szívként lüktet

tenyerén, a csöpp, ázott levél.

 

 

2.

 

Tenyeremben lüktet, dobog.

Hálát rebegve suttogok.

Többé nem kell gyerekké lennem,

a szerelem osztja e szerepet.

Kinek nem? Belehemperegnénk,

közben olvadnak a jeges falak,

mi szeretet nélkül vért volt,

becsapós páncél, rútság,

érdektelenség izomzata.

Repkedek és ábrándozom:

a szó egytől-egyig simogatás –

mesémben nagyapót is

gyermekemmé fogadhatom.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1327 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak