1.
Látomás képekben: mese,
nagyapó olvas, és a kislány
kerek szemmel, lócán fülel.
Nyílnak meseország kapui,
királylány ül a dombtetőn,
tenyerében egyetlen levél.
Eső szemerkél, áttetsző
vízcseppek fénylenek rajta.
Sóhajt a lány – szerelem, hol?
Megérzi, mit eddig sejtett,
s potyog a levélre, ami bús,
nézi, ahogy szívként lüktet
tenyerén, a csöpp, ázott levél.
2.
Tenyeremben lüktet, dobog.
Hálát rebegve suttogok.
Többé nem kell gyerekké lennem,
a szerelem osztja e szerepet.
Kinek nem? Belehemperegnénk,
közben olvadnak a jeges falak,
mi szeretet nélkül vért volt,
becsapós páncél, rútság,
érdektelenség izomzata.
Repkedek és ábrándozom:
a szó egytől-egyig simogatás –
mesémben nagyapót is
gyermekemmé fogadhatom.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Marthi Anna
