Szeibert Éva : Fóbia gyüjtemény…

…vagy emberi hülyeség?…*

 

 

 

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én, ahogy öregszem, egyre több fóbiával vagyok megáldva, illetve megátkozva.

Igaz már zsenge süldőlány koromban begyűjtöttem az elsőt, ami a mai napig masszívan tartja magát. Történt egyszer régen, hogy halaszthatatlan vasalhatnékom támadt, mert tetszeni akartam a Józsinak. El is végeztem a simító műveleteket, majd csapot-papot hátrahagyva elviharzottam a randira, persze a vasalót nyílván pofával tettem vissza a pokrócra. Szerencsére az ablakot nyitva felejtettem és az utcáról észrevették a gomolygó füstöt. Kihívták a tűzoltókat, akik bemászva az ablakunkon eloltották az asztalt, amit átégetett a forró vasaló, a parkettán landolva. Kisvártatva én is hazaértem a találkáról és tátott szájjal konstatáltam, hogy a házunk előtt egy szép, piros tűzoltó autó parkol. No lett is ne mulass! Először Anyukám dicsért meg, aztán a tűzoltó parancsnok is személyesen. Hosszasan ecsetelte, hogy mi lett volna, ha nem érkeznek oda időben.

Okulva a történteken, azóta is kínosan ügyelek, hogy a vasalót ne hagyjam bekapcsolva, ha pedig nem emlékszem a kihúzó mozdulatra, az egész napom el van rontva.

Fóbia gyűjteményemben szerepel még az: Elzártam-e a gázt? Bezártam-e az ajtót? Lekapcsoltam-e a villanyt? Lehúztam-e a WC-t?

Ha elmegyek itthonról: van-e nálam személyi, bérlet, esernyő, mobiltelefon, olvasó szemüveg, zsebkendő és nem utolsósorban pénztárca? Mielőtt kilépek az ajtón, egy pillantást vetek a tükörbeli sziluettemre, mert volt rá eset, hogy elfelejtettem szoknyát felvenni, kombinéban és blúzban indultam volna utamra. Megesett az is, hogy télvíz idején papucsban slattyogtam ki a buszmegállóba.

Ma örömmel tapasztaltam, hogy a buszon más is visszanéz, ha feláll az ülésről, hogy ott felejtett-e valamit.

Ezek szerint fóbiája mindenkinek van, kinek több, kinek kevesebb. Az biztos, hogy én kétszer álltam sorba amikor osztogatták, meg is keseríti az életemet rendesen. A legújabb fóbiám, hogy bevettem-e a gyógyszereimet, ezért ma a Drogériában /ez nem a reklám helye!/ csinos kis színes egymásba csavarható dobozkákat vásároltam, oldalukra ráírtam a napokat és azt, hogy reggel, este. Mostantól kiporciózom a bogyóimat, hátha így nem halok meg túladagolásba!

Most már csak egy kérdésem volna:

— Ezt tényleg fóbiának hívják, vagy nemes egyszerűséggel csak emberi hülyeségnek?

Legutóbb szerkesztette - Szeibert Éva
Szerző Szeibert Éva 73 Írás
Érden éldegélek, bár nem érdemes. Nem volt életemben semmi érdekes. Veszem a levegőt, úgy mint bárki más, és ha egyszer elfogy, nem leszek hibás. Itt bolyongok néha mind a Hét toronyba, megrepedt szívemet betekerem rongyba. Egyszer rám találsz majd hullahegyek ormán, hogy jó ember voltam, ugye nem koholmány?