Marthi Anna : Csók

 

Látod, lehetnénk egy meztelen

kézfogásból szerelem,

állhatnánk egymáshoz közel,

ajkat érintve és bőrödet,

lopódznék sóhajod felé,

hajlataidban rejtve el

megváltó pecsétként csókomat.

Réveteg vetkőző pillanat, hol

kétségek helyett szeretetben éled

egy roppant szelíd világ, pár

rezdülésnyi együtthatás, test

lélekbe fészkelő otthona.

Ámulatba ejtene egy zene, lágy

sejtnyire szétszórt hangjegy

minden porcikád, miből fülem

bársony szőnyegén a végtelen

tárulkozna, felém engednéd eddig

szavak kavicsaiból görgetett, most

szóhoz sem jutó könyörületed.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1323 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak