Rózsa Ibolya : Udvariasság a végzet?

párbeszédben…*

— Csókollak drágám!

— Csókollak kedvesem! Annyira jó, hogy eljöttél!

— Milyen napod volt? Fáradt vagy?

— Jaj, rémes, lóti-futi az egész műszak…

— Vigyem a táskádat? Nehéz?

— Igen, megköszönöm, ha hozod.

— Add csak ide, szívesen cipelem helyetted.

— Óóó… Ne lóbáld, kérlek!

— Miért, mi baja lesz?

— Ez női táska, összekeveredik benne minden…

— Ej már, mi az a minden?

— Ne gúnyolódj, tudod nagyon jól!

— Ne kényeskedj, az a pár kence…

— Kenceee??? Az alapozókrémem és a szemceruzám, meg a körömlakkok és a pirosítóm, sőt a kőpúderem — ha összetörik, beverem a fejed!

— Ne röhögtess, ettől a kis himbálástól semmi bajuk sem lesz!

— Megőrültél??? Összerázódik, kifolyik mind, veszel nekem újat?

— Dehogy veszek! Sörre sincs pénzem…

— Sörreee??? Te nem vagy normális! Nem úgy volt, hogy mozijegyet veszel estére?

— Ááááá, dehogyis! Ma meccs lesz! Odamegyek a haverokkal. Nem emlékszel?

— Meccsre? Nem is említetted! Szóval a ma estéd nem velem töltöd?

— Tudod kedvesem, megbeszéltük…

— Nem velem! Na, add ide a táskám!

— Viszem én, ne cipekedj…

— Nem kell, már így is eléggé összeráztad!

— Nem ráztam!

— De himbáltad!

— Semmi baja…

— Nemcsak a táskának s tartalmának! Az agyadnak is!

— Mi van az agyammal?

— Sérült… mint a táska…

— Te bolond vagy!

— Te meg elmebeteg!

— Na menj a francba!

— Te meg a meccsre! Add ide a táskámat és lépj le!

— Holnap láthatlak?

— Persze! Nézd meg a fotómat a neten!

— Na ne mán… szeretlek!

— Én is téged, de ez a táskalóbálás!…

— Akkor most vétkeztem?

— Végzetesen…

Legutóbb szerkesztette - Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/