Szendrői Csaba : önrajongó szakkör

 

 

ez is hozzá tartozik az emberi létezéshez,

mint, hogy féltékeny vagyok minden kiteljesedettre,

vagy  fennhangon gy?lölöm magamat másban,

 

megingok ha rám kérdezel.

 

önmagam képére formáltam a világom,

és nem tudom, ki hazudik épp,

magam megcsaltam vagy most csalnak meg engem,

a színész hazudik vagy aki kezeli a gép

-et

 

kár, hogy megvagyok magamtól hatva,

amíg egy könnycseppnyire sem elég ez

 

(…)

 

mily gusztustalanul kicsinyes lettem,

miközben drága holmikat ettem és vettem,

és lettem egyedi arccal a sötétnek,

míg a hátam sok elfordulástól felfekvéses.

mikor kell végre sírva fakadni,

hogy a huzat kivigyen bel?lem minden

elfajzott görcsös reménytelenséget?

kifordult a belem és kaptam sérvet,

és alpári lettem, ha szerelemr?l van szó,

vadállat lettem, ha a békér?l kérdezel,

 

most azt hiszed, hogy én vagyok az állat,

pedig te is magadra gondolsz, amikor elélvezel.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...