Kőmüves Klára : Nem-szerelmesen

 

Végre nem szeretek szerelemmel senkit!

Nem is tudtam, ez meghitt, drága pillanat.

Távol áll tőlem a “nagy bajban vagyok”,

nem mondom azt, hogy csak vele; az lehetek,

aki valóban én vagyok – a nap szerelmese.

Ma jóságos minden szél, mi ér, ritkaröptű

aranybogár a Nap, festői képekre tapsikol a lélek,

tótükörben élek, tán ma az ég is én vagyok.

Levihetem a szemetet – miért ne tenném -,

elraktam a randevús ruhám, hajamból kóc

köszön az utca emberére, örömöm a táj.

Hazazötyögök a déli busszal, gyomizomlázamnak

hasznát látja majd a kert, levertnek kár címezni

engem, szerelem nélkül el nem ér a baj.

 

(Mert akkor valóban, leverten, ha nem úgy lett,

ahogyan szerettem… volna,

Elvárás volt álmaim apósa és Elégedetlenség az anyós,

akiket persze én hoztam világra, s hiába

egy fedél alá tuszkoltam őket magammal,

későn vettem észre – baj, habár

mindig csak azt mondtam; Sebaj!)

 

Milyen szép nap is ez a mai, oda már nem megyek haza.

Kár volna tagadni, hogy minden úgy volt jó, ahogyan, s ez amolyan

koravén szöveg, de gyomizomlázról álmodom s egy békés helyről,

ahová nem jön velem a szerelem invitálta hömpölygő tömeg.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 621 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))