Varázsló Istenem
hiába könyörgök nem ad
meg nekem …
Dörömbölhetek
bezárult egeken
kezemen vörösen bugyog
végig a vér
sebeimet nem látja
más csak te
sebemmel sebezlek
véremmel
vastagon itatom át
az ágyad
kiáltanék – hallod?
kiáltanék – érted?
kiáltanék – érzed?
soha sincs vége
e kínzóan gyönyör?
gyilkos lüktetésnek.
Gyönyör? vagy csoda
arcod édes mosolya
a részem
mégis morzsákkal
megelégszem
már tudom
nem változik semmi
dideregve
fogok az úton végig menni
minden nap megölöd tüzem
hangod ezer határról
mégis új üzenet
tarts ki ?rizd meg
perzsel? parázsod
elveszek én is
ha elfogynak
a melenget? szikrázó
vers varázsok.
Csak megfürödnék
csókod záporában
megmártóznék
tested illatában
hallgatnék rád
csendben
ezer esztend?n
s még ezer esten
te legyél bevackolt vánkosom
hajam terüljön
ringató válladon
míg ölelést?l
testem megremeg
fekete fellegek közt
egyedül ébredek.
Minden sejtem neked dalol
fülemben
itt zsibong hangod
titkos fürd?zés
szerelemben
megmártott
percek vigasza
suttogsz:
tó bambusz tavirózsa
enyém és tiéd
titkos út
kert
szök?kút
kígyóként sziszeg
micsoda sivár világ ez itt
édenünk hiába csábít
nem hagyjuk el
a semmi sivatagát
csodák – ha lesnek is
szavak – ha esnek is
kattan a telefon
a valóság melyik lehet
mikor élek
veled vagy nélküled.
