Marthi Anna : El tudom képzelni, hogy lehetséges

 

El tudom képzelni, hogy lehetséges.

Van még szerelem, “ami ritka”.

Szökőévben egyszer ideér,

a szeretetet homlokon csókolja,

és magunkban kedvesen tolja félre.

Jöjjön forgószeles szenvedélye,

csak bírja el tüzeink súlyát,

robaja, mint csattogó szárnyak,

deleje karizma, húsa lélekben ázott,

kóstolhatnánk ismét belőle,

milyen észveszejtő és pőre.

Lopva fakadna fel az élet sebéből,

kezdenénk újszülött csodálkozással,

nem babrálnánk ki így az elmúlással,

csak lépnénk együtt sétánk egén,

fellibbentve az eszményi selymet,

miben az áldott gyermeki

révbeérő szellemi…

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak