Csonka János : Bels? harc

 

 

 

Ha már zártak
a rúzsos ajkak,
s dobtam rá könnyes,
fényes koszorút,
mit hámozzon még
jobban le
a kín,
bánatkés rajtam még,

sose csorbult.
Horpadt a hold,
tekintetem húzza
és födél is az,
míg bódultan
a csillagszórós égbolt

sötét leplét

léhán ledobja.

 
Mit érek így,
félig kiszökött lénnyel,
ábrándok csermelyével,
az éj
szünetei között
nélküle,
s mennyire áldhatom,
ha lelkem
szakadt vászon,
törött árbóc, és testemnek

száraz medre.
Túladagolt vágyak
kályhája,
forró lázas szerelem
f?ti szívem,
mit bels? forradalom
hívott hadba,
s majd gy?znöm kell,
túlélni gyöngén is,

míg tart,

egy rég elvesztett

csata.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János