Nem kérdezek semmit

Nem kérdezek semmit, – mit is mondhatnál -,

hisz gyolcsból szőtt szólepled az álca.

Ellobbant tarlótűz hamva a nyár,

avarba hullt álmaink románca.

 

A kérdéseket se magyarázom.

Önző vagyok, hogy boldogabbnak láss

magadnál, akkor is, ha megalázol

s elemészti szívem a hallgatás.

 

Mit elvettél, már nem adhatod vissza.

Mélybe zuhantam, mint a kőszikla,

még kapaszkodom beléd, – mindhiába -.

 

Nem kérdezek semmit, hogy visszakérdezz,

elsiratlak mielőtt visszatérhetsz

újra társnak. A társtalanságba.

 

 

15látogató,1mai

Szerző Seres László 605 írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.

18 Komment

Hagyj üzenetet