Ruder Jana : Mégis…

 

 

 

Mi már sosem leszünk azok,

akiket egy fedél alá rakott

az álmodozások szele-

olyanokká sem válunk

kik racionalitásuk

mezsgyéjén

sakkoznak maguknak teret.

 

Nem simulok bele a tájba.

Amikor lent a jó, az égre nézek –

s ha mindenki

fölfelé mutat,

lehajtom fejem.

 

Ez a szerelem.

 

Óvatosan pillantok rád.

Másra figyelsz.

Allűröktől mentes övezet.

 

Az esték játszótérre néztek.

Homokvárakat építettem – Neked.

Kis lapátommal egyengettem az utat…vártól – várig.

Kéktől a szivárványig,

alagút nélkül.

 

Hajnalok görnyednek súlya alatt.

Fuldokol a csend. Beleszédül…

 

Az évek lapátom alá görbülnek.

Már tudom.

Kiáltom és suttogom:

Sosem leszünk azok,

akiket egy fedél alá rakott

az álmodozások szele.

 

Mégis…

Homokváramban én is

homokszem vagyok…

 

Legutóbb szerkesztette - Ruder Jana
Szerző Ruder Jana 100 Írás
Somogy megyében élő, immáron 2017 októberétől... nyugalmazott pedagógus vagyok. Szeretek olvasni, s magam is írogatok. Kedvelem a szépet, a léleképítőt, a tartalmasat, az elgondolkodtatót...