Marthi Anna : Hét kantárszár

így ügyel a végzet pántot vonva lovak serényére – H. Nórinak

 

 

mottó: “Az idő, ez a hétkantárszárú,

ezerszemű, örökifjú,

magban gazdag

táltosparipa szállít.”(Atharva -véda)

 

 

nem kellenek a szavak

hamvas elemében a lélek

magadra sóhajtod rended

mi a fölösleget taszítva

ráébreszt az érdemesre

 

zsoltár ima csendben ülés

fokozott lelkiállapot üstje

mernéd bele vízzel együtt

a többit tűz lég földet is

sovány végül aki nem éhes

 

mert a lelke etetőjéből

vendégül láthat másokat

prüszköl rugdal paripa mód

szó-beszéd pergamen szagú

ős kópiáján félelem helyett

 

egyetlen ászanában talál

térképes képzelet csöndet

ezeregyedik arc a magadé

de ne egy tükörben keresd

ne keressétek az ötödiket

 

a szerelmet mindenek iránt

éteri nyelven nincs változás

éberség itt a fényteli abrak

lovasokat így ügyel a végzet

pántot vonva lovak serényére

 

Legutóbbi módosítás: 2011.05.08. @ 17:00 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak