Hubay Miklós (Nagyvárad, 1918. április 3. – 2011. május 8.[1]) drámaíró, m?fordító.
Középiskoláit Debrecenben és Gyulán, bölcsésztanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte 1936-1940 között. 1942-t?l Genfben ösztöndíjas.
Els? darabja már a Magyar Nemzeti Színház programján szerepelt. Állásfoglaló tanulmánykötete: Nemzeti színjátszás – drámai magyarság. Színpadi bemutatója 1942-ben volt a Nemzeti Színház Kamaraszínházában. Budapesten szerkeszt?ségi titkára lett két idegennyelv? szemlének, amely genfi ösztöndíjhoz segítette, ahol aztán 1946-ban a Magyar Tájékoztató Könyvtár kinevezett igazgatója lett. Ekkor francia anyanyelv? íróbarátaival magyar költ?k (f?leg József Attila) fordításait kezdeményezte, továbbá a következ? években Hubay segítségével sok magyar író, képz?m?vész és muzsikus kapott genfi ösztöndíjat. Hazatérése után 1950-1957 között a budapesti Színház- és Filmm?vészeti F?iskolán tanított, s 1955-1957-ben a Nemzeti Színház dramaturgjaként dolgozott, mindkét állásából egy napon bocsátották el. Évekig f?ként filmgyári forgatókönyveket írt ésfordított (pl. Marceau, Miller, Sartre, Moliere darabjait). Petrovics Emil felkérésére született zenei alapszöveg a C’est la guerre.
1956. október 27. és 1956. november 2. között a Szabad Magyar Rádió Irodalmi adását vezette a Parlamentben.
Az els? magyar musicalt Vas Istvánnal és Ránki Györggyel alkotta meg Szinetár Miklós zenés színháza számára: Egy szerelem három éjszakája. Ezután született bravúros egyfelvonásos sorozata, az 1968-ban Márkus Lászlóval bemutatott Néró játszik, amely népszer?vé vált Olaszország nagyvárosaiban, fesztiváljain és franciaországi el?adásokon is.
A hosszantartó hazai állástalanság után Hubay Miklós pályafutása 1974-1988 között Firenzéhez köt?dik, ahol a magyar irodalmat rendkívül népszer?vé tette az egyetemen. Kés?bb jelent?s funkciót vállalt idehaza is, 1981-t?l, 5 éven át a Magyar Írószövetség elnökeként. Kezdeményezésére ünnepeljük a Magyar Dráma Napját. Emellett tovább alkot: A zsenik iskolája tartalma: „27 rövid dráma” egyedülállóan mutatja Hubay rendkívüli hajlamát a fordulatos egyfelvonásosok írására.
Hubay a firenzei évek után ismét kapott közéleti szerepet Magyarországon: 1987-1996 között a Színház- és Filmm?vészeti F?iskola tanára, 1991-t?l 10 évig a Magyar PEN Club ügyvezet?je, majd elnöke, ekkor többek közt nemzetközileg elismerteti az önálló magyar PEN Centrumot Romániában.
1997-1998-ban a debreceni Csokonai Színházban szerepelt m?soron a Hova lett a Rózsa Lelke? cím? világtörténelmi tragédiája. 2004-t?l megindult drámái összkiadása, az Elektra Kiadóház gondozásában.
.
Hubay Miklós: ARANYKOR
(részlet)
A remény
Kábítószerekkel élt
Reménytelenség lett bel?le
Piros vér
Fekete szám?zetés
Aztán spanyol halál
Aztán semmi
Aztán turistaforgalom
Gilbert Trolliet:
Wait and see 1936-1966
Aranykor…?
A kérd?jelet az olvasó függeszti hozzá a címhez.
Aranykor – a mi korunk?
S eszébe jutnak az ellenérvek. Esetleg eszébe jut a maga élete mint legnyomósabb ellenérv. Vagy eszébe jut azoknak az élete-halála, akik ebben a könyvben szerepelnek. (Ki számlálja össze? Hány öngyilkosság, hány er?szakos halál, mennyi börtönév és mennyi emigrációban eltöltött évtized gy?lt össze csak ebben a könyvben is, s micsoda iszonytató – és mindig reménytelen – küzdelmek rákkal, bénasággal!)
Aranykor?
Az olvasó gyanakodni kezd. Talán holmi finom, lappangó iróniát kell keresnie ebben a címben. (Vagy holmi otromba manifeszt hódolatot?) Hiszen az aranykor vagy messze mögöttünk van, ahogy a mítoszok mondják, vagy messze el?ttünk, ahogy Platóntól kezdve költ?k, filozófusok hirdették. De a jelen mindig a meg nem elégedés lázában ég. S a történelem folyamán igazán ritkán szakadt föl a fausti óhaj, hogy maradj még, pillanat – eljött az aranykor…
Büszke vagyok rá, hogy ott lehettem egyszer egy aranykornak – ha nem is a születésénél – a keresztel?jén. Egy olyan pillanatban, amelyben ez a szó sugárzóan érvényes volt, meggy?z?en és teljes érték?en csengett. Rendkívüli pillanat volt ez, egyike azoknak, amelyekhez csillag vezeti a jóakaratú embereket. Bár éppen nem aranykorra valló pillanat… (De mint drámaíró, jól tudom: a szituáció adja meg az elhangzó szó becsét.) A szituáció: egy betegszobáé. A beteg, a nagybeteg – évek óta az – a karosszékében ül.
Most csillogó szemmel. És bal kezének egy mozdulatával némán rámutat az Aranykorra.
Az akkor még neve nincs Aranykor ugyanis ott állt az asztalon. Akár kézzel is foghatóan annak, aki tamáskodnék e csoda láttán.
Ez a kézzelfogható Aranykor egy kis agyagvázlat volt, egy faágon kapaszkodó vagy faágat hajlító gyerek szobra. Megszólalásig az az Aranykor volt, amelyikr?l Vergilius beszélt. S kontrasztként mellette a szobrász bénán csüng?, elfehéredett jobb keze, leszakított, holt faág.
A szobor keresztelési szertartása az volt, hogy felolvastam fölötte Vergilius IV. eklogáját. Így nyerte el a Kisfiú örökre az Aranykor nevet. Ez volt Ferenczy Béni els? szoborm?ve, amit – évek óta tartó bénaságában – bal kézzel mintázott. Ez is hozzájárult, persze, hogy olyan hiteles Aranykor lett ez az Aranykor. Hogy tudtuk róla: a nemlétnek milyen mélységeib?l bukkant el?.
S egy tökéletes megfogalmazás evidenciájával.
Azt hiszem, nem kell most már magyaráznom, sem magam mentegetni, hogy miért adhattam e könyvnek – amelyben a Ferenczy Bénié mellett más sorsok és tragédiák is vannak, s az ? bal kézzel mintázott szobra mellett még más emberfeletti eredmények és még más biztató üzenetek is –, hogy miért adhattam ennek az egész könyvnek az Aranykor nevet.
Díjai
József Attila-díj (1955, 1965, 1975)
Szocialista Munkáért Érdemérem (1971)
Munka Érdemrend arany fokozata (1972, 1978)
A M?vészeti Alap Irodalmi Díja (1979)
Madách-díj (1983)
Bács-Kiskun Megye M?vészeti Díja (1984)
Magyar Népköztársaság aranykoszorúval díszített Csillagrendje (1987)
Déry Tibor-díj (1988)
Kossuth-díj (1994)
Nemzeti Színház drámapályázatának díja (1995)
Cívis-díj (1996)
Az Év Könyve-jutalom (1996)
Róma város díja (1997)
Szép Ern?-jutalom (1997)
Tekintet-díj (2000)
Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2003)
Arany János-díj (2004)
Olasz Szolidaritás Csillag-rendje (2005)
Prima díj (2005)
Hazám-díj (2006)
Bibliográfia
A bibliográfiát összeállította: Boros Attila
Önálló m?vek:
Nemzeti színjátszás, drámai magyarság. (Tanulmány.) Bp. 1941. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 86 p.
H?sök nélkül. Polgári színjáték. (Dráma.) Bp. 1942. Singer–Wolfner, 122 p.
A spanyol dráma és színjátszás az abszolutizmus idején (XVI–XVII. század). Jegyzet 2. éves színészek és színházi rendez?k számára.
H. M.–Szántó Judit–Székely György: A nyugat-európai dráma és színjátszás a XVIII-XX. századig. (Tanulmány.) Bp. 1959. Népm?v. Int., 50 p.
François Rabelais. (Tanulmány.) Bp. 1953. M?velt Nép, 42 p.
Egy magyar nyár. (Dráma.) Bp. 1954. M?velt Nép, 100 p.
István napja. (Dráma.) Bp. 1955. Szépirodalmi, 114 p.
H. M.: Három csésze tea; Koppány János: Tiborcok; Szepes Mária: Piros madár. (Egyfelvonásosok.) Bp. 1959. Gondolat, 110 p.
H. M.–Szántó Judit–Székely György: A nyugat-európai dráma és színjátszás a XVIII-XX. századig. (Tanulmány.) Bp. 1959. Népm?v. Int., 50 p.; 2. kiadás: 1960.
Háromcsésze [!] tea. Bp. 1959. Gondolat, 110 p.
Népi komédiák. (Drámák.) Bp. 1960. Táncsics, 105 p.
C’ est la guerre. (Dráma.) Bp. 1963. Zenem?kiadó, 29 p.
H. M.: Felismerés és búcsú; Sándor Iván: Faragd meg a fejfád; Fehér Klára: Furcsa éjszaka. (Drámák.) Bp. 1965. Népm?v. Int., 66 p.
H?sökkel és h?sök nélkül. (H?sök nélkül; Késdobálók; C’est la guerre; ?k tudják, mi a szerelem; Egy szerelem három éjszakája; Szüless újra, kedves; Csend az ajtó mögött.) (Drámák.) Bp. 1964. Szépirodalmi, 522 p.; 2. kiadás: uo., 1965.
A megváltó mutatvány. Írások a magyar dráma ügyében. Bp. 1965. Magvet?, 378 p.
Játékok életre-halálra. (Néro játszik; Premierajándék; A Szfinx, avagy búcsú a kellékekt?l; Római karnevál; Fiatal n?k kékben és pirosban; Mint gyümölcs a fán; A bál után; A zsenik iskolája.) (Drámák.) Bp. 1968. Szépirodalmi, 438 p.
Úton és itthon. Naplók és találkozások. (Útijegyzetek.) Bp. 1970. Gondolat, 259 p.
Tüzet viszek. (Analízis; Háromszoros halállal; Idézés, ítélet; Magnificat, avagy a h?siesség iskolája; Tüzet viszek; Antipygmalion, avagy a szobrász álma; Lélegzetvisszafojtva; Finish.) (Drámák.) Bp. 1971. Szépirodalmi, 483 p.
Aranykor. (Tanulmányok, portrék.) Bp. 1972. Szépirodalmi, 452 p.
Színház a Cethal hátán. (Színház a Cethal hátán; Csak tréfa; Ravelszki; Párkák, avagy Isten füle mindent lát; Kalóz; Te, Imre, itt valami ketyeg, avagy Credo quia absurdum.) (Drámák.) Bp. 1977. Szépirodalmi, 752 p.
A zsenik iskolája. 27 rövid dráma. Bp. 1977. Szépirodalmi, 752 p.
A szív sebei. (Utolsó császárkering?, avagy Ausztria a világvége laboratóriuma; Késdobálók; Tüzet viszek; Római karnevál; Párkák, avagy Isten füle mindent lát.) (Drámák.) Bp. 1978. Szépirodalmi, 401 p.
Napló nélkülem. (Karcolatok, naplójegyzetek.) Bp. 1978. Szépirodalmi, 437 p.
Búcsú a csodáktól. Tragédia két részben és hét képben. (Dráma.) Bp. 1979. Szépirodalmi, 122 p.
A dráma sorsa. (Esszék, tanulmányok.) Bp. 1983. Szépirodalmi, 725 p.
Fiatal n?k kékben és pirosban. (Dráma.) Pozsony. 1983. LITA, 32 p.; 2. kiadás: uo. 32 p.
Világvégjátékok. (Túszszed?k; Freud az álomfejt? álma; Párkák, avagy Isten füle mindent lát; Itt valami ketyeg avagy Credo quia absurdum.) (Drámák.) Bp. 1984. Magvet?, 357 p.
Végtelen napjaim. (Napló.) Bp. 1996. Ferenczy, 426 p.
Törtaranykor. (Vál. írások.) Bp. 1997. Trikolor, 342 p. (Örökségünk.)
Hova lett a Rózsa Lelke? Két h?s – két dráma átkozott huszadik századunkból. (Az álomfejt? álma; Hova lett a Rózsa lelke?) (Drámák.) Bp. 1997. Magyar Írószövetség–Belvárosi Könyvkiadó, 127 p.
Végtelen napjaim. Új folyam. (Napló.) Bp. 1997. Elektra, 310 p.
Talán a lényeg. Olvasói és tanári napló a magyar líráról. Bp. 1998. Littera Nova, 266 p.
Elnémulás. (Dráma, els? rész.) = Kortárs, 2003.
Kívül Magamon. Összegy?jtött drámák I. (Nero játszik, A szphinx, Nyomkeres?k, Bucsú a csodáktól, Túszszed?k.) Bp. 2004. Elektra, 504 p.
Az én koromban. Összegy?jtött drámák II. (Párkák, Avagy Isten füle mindent lát, Te Imre, itt valami ketyeg, Harmodios… és meg kell dögleni, Zsenik iskolája, Kalóz, Elnémulás, A bál után.) Bp. 2004. Elektra, 368 p.
Gím a fekete csalitban. Összegy?jtött drámák III. (Egy szerelem három éjszakája, Napsugár a Hold utcában, Késdobálók, Tüzet viszek, Római karnevál.) Bp. 2005. Elektra, 520 p.
Lélegzetvisszafojtva. Összegy?jtött drámák IV. (11 egyfelvonásos.) Bp. 2006. Elektra, 504 p.
Apokrif találkozások. Összegy?jtött drámák V. (Színház a Cethal hátán, Császár és analízis, Freud, az álomfejt? álma, Egy faun éjszakája, avagy hová lett a Rózsa Lelke.) Bp. 2006. Elektra, 526 p.
Lábnyomok a porban. Összegy?jtött drámák VI. (Csak tréfa, Házasodj, Ausztria!, Én nem vagyok Én, Álarcos komédiák.) Bp. 2007. Elektra, 574 p.
M?fordítások:
André Stil: Az els? összecsapás. (Regény.) Bp. 1952. Szépirodalmi, 215 p.
Musset: Vagy ki, vagy be
Sheridan: A rágalom iskolája
Giraudoux: Hölgyem, ez téboly!
Marceau: A Tojás
J.-P. Sartre: F?belövend?k klubja. (Vígjáték.) Bp. 1955. Magvet?, 218 p.
J.-P. Sartre: Oresztész és a legyek
J.-P. Chabrol: Varázsgömb. (Dráma.) Bp. 1959. Európa, 349 p.
Molière összes színm?vei 1–2 . Bp. 1965–66. Magyar Helikon, 921 + 986 p.
A. Miller: Drámák. (H. M.: A salemi boszorkányok.) Bp. 1963. Európa, 536 p. (További kiadások: 1969, 1974, 1997.)
Molière: Szerelem mint orvos. (Vígjáték.) Bp. 1979. NPI, 34 p.
Filmforgatókönyvek:
Bakaruhában. Hunyadi Sándor novellája alapján. Rendezte: Fehér Imre. Bp. 1957.
Pár lépés a határ. Mesterházy Lajos regényéb?l. Rendezte: Keleti Márton. Bp. 1959. Hunnia Filmstúdió, 196 p.
Angyalok földje. Kassák Lajos Angyalföld cím? regényéb?l. Bp. 1961. Hunnia Filmstúdió, 186 p.
Cseres Tibor–H. M.: Pesti háztet?k. Rendezte: Kovács András. Bp. 1961. Hunnia Filmstúdió, 204 p.
Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? Mikszáth Kálmán Szelestyei asszonyok cím? novellája alapján. Rendezte: Makk Károly. Bp. 1964. MAFILM, 182 p.
Révész György: Egy szerelem három éjszakája. (Filmre írta H. M.) Bp. 1966. MAFILM, 146 p.
Az utolsó kör. Vészi Endre: Passzív állomány cím? elbeszéléséb?l írta H. M. és V. E. Rendezte: Gertler Viktor. Bp. 1968. MAFILM, 146 p.
Révész György: Ki látott engem? (H. M. forgatókönyvéb?l.) Bp. 1977. Budapest Filmstúdió, 159 p.
M?vei idegen nyelven:
Le Coq d’Esculape. Tragédie moderne. Trad. par l’auteur et André Prudhommeaux. Párizs. 1946. Ed. des Portes de France, 173 p.
Eine Sonntagsliebe. Ungarischer Film. (Drehbuch nach der Novelle von Sandor Hunyady.) Bp. [1958]. Hungarofilm, 36 p.
Solo loro conoscono l’amore. Trad. Umberto Albini, Eva Hutter. = Luciano Codignola: Teatro uno, Torinó. 1962. 348–384 p.
E la guerra, I lanciatori di coltelli. Trad. Umberto Albini. Milánó. 1964. Lerici, 120 p.
Silenzio dietro la porta. Trad. Nicola Pressburger. Torinó. 1964. Einaudi, 104 p.
E’la guerra. Milánó. 1964. Lerici, 120 p.
Vrhabi nizov. Preloz. Ladislav Jánsky. Pozsony. 1965. Diliza, 63 p.
Nerona e morto? La sfinge. Trad. Umberto Albini. Bologna. 1970. Capelli, 236 p.
Néronissime ou l’empereur s’amuse; L’école des génies. Trad. et adapté par Jean-Luc Moreau. [Párizs]. 1975, 1984. POF, 151 p.
TÃ?â?¢i nocsi odnoj ljubvi. Muzikalnaja tragédija. Perev.: E. Bocsarnyikova, G. Beljanov, V. Kornilov. Moszkva. 1978. VAAP, 123 p.
Antipygmalion. Dve jednoaktové hry: Antipygmalion aneb socharuv sen; Oni vedi, co je to láska. Preloz. Anna Rosová. Prága. 1979. Dilia, 230 p.
C’est la guerre; Skola muzsesztva; TÃ?â?¢i nocsi odnoj ljubvi. Perev. G. Beljonov, B. Sevükin, E. Malühina. Moszkva. 1979. Progress, 230 p.
Ironische Variationen zu tragischen Themen: Theater in Mitteleuropa Miklós Hubay. Hamburg. 1979.
Teatro hungaro. (Németh, Illyés, Sarkadi, Karinthy, Hubay. pról. y notas de Éva Tóth.) Bp. 1984. Corvina, 607 p.
De Tolnay e la letteratura ungherese. = Charles de Tolnay. Róma. 1984. 25–30. p.
Mladé zÃ?â?ºny v modrom a cÃ?â?ºrvenom tragédia Miklós Hubay preloÃ?¾. AlÃ?¾beta Fels?czyová. Pozsony. 1985. LITA, 31 p.
Vrhaci nozu. Hra o trech dejstvich. Prel. Anna Rosová. Prága. 1985. Dilia, 120 p.
Sen vykladace: hra o sedmi obrazech. Prel. K. Rosová. Prága. 1988. Dilia, 90 p.
Freuds laatste droom. Brüsszel. 1995.
L’Empire des songes. (Dráma.) Bp. 1999. Littera Nova, 156 p.
Trois drames. Bp. 1999. Littera Nova, 250 p.
Hubay Miklós otthonában 2008-ban (MTI – Kollányi Péter)
Hubay Miklós: ELNÉMULÁS
A dráma alapjául egy megrázó történet szolgált, melyet Jean-Luc Moreau vetett papírra akkor, amikor a szamojéd népek egyikének utolsó túlél?jével találkozott, azzal az asszonnyal, az egyetlennel, aki akkor még beszélte a kammasz nyelvet, anyanyelvén viszont már csak imádkoznia volt kihez. („Amikor az asszony imádkozik, egy egész nép áll térden” – Jean-Luc Moreau.)
Ha nem számítjuk azt a felolvasást, amellyel a Nemzeti Színház megemlékezett Hubay Miklós 85. születésnapjáról, akkor az Elnémulás tényleges magyarországi premierje Kecskeméten volt, 2006-ban. E bemutatót megel?z?en vallott a szerz?, életm?összegz?nek érzett drámája keletkezésének egyik személyes élményforrásáról.
„A Magyar Nemzetben 2006 októberében megjelent Nyelvek pusztulása c. írásomban is olvasható, hogy az UNESCO prognózisa szerint e század végéig 4500-5500 nyelv fog kihalni. Azaz minden héten elt?nik egy nyelv. Pár évtized múlva a jelenleg még ötezer nyelvb?l csak két-háromszáz fog megmaradni. Saját életemben is megéltem egyfajta vonatkozásban egy nyelv elt?nését. Nagyvárad a gyermekkorom idején még szinte színmagyar város volt, csak az ott szolgálatot teljesít? katonák beszéltek románul. Ennek ellenére egy magyar gyerek már érezte, hogy nemzetisége miatt szorongatják. Nem lehetett biztos abban, hogy az elemi iskolát elvégezve a középiskolában is anyanyelvén tanulhat-e. Számomra is riasztónak t?nt, hogy pár kilométerre a magyar határtól nem a magam nyelvén kellett volna továbbtanulnom, hisz ebbe látni valóan tönkrementek a nálam pár évvel id?sebb magyar gyerekek. Pár hete újból Nagyváradon jártam. A város f?utcájának számító sétálóutcán végigmenve már alig hallottam magyar szót. Európai szemmel nézve is milyen politika az, amely egy emberölt? leforgása alatt egy százezres nagyságrend? városnak úgy ki tudja cserélni a lakosságát, hogy az egykor általánosan használt nyelv teljesen elt?njön?
(…) bánt, hogy a magyarországi bemutatóra annyi évig hiába vártam. Olasz rendez?k és olasz színigazgatók már annak hírére, hogy ilyen témájú drámát írok, elutaztak hozzám Budapestre. Ennek a látogatásnak köszönhet?, hogy az Elnémulás cím? darabom ?sbemutatója Észak-Olaszország egyik tartományában, a kihalófélben lev? friuli nyelven volt, mely az újlatin nyelveknek egy olyan változata, melyet már akkor is csak 52 ezren beszéltek, és jobbára csak odahaza.” (Hubay Miklós)
„Megrendít?en szép az Elnémulás, a kis nemzetek nyelvéért érzett felel?sség balladisztikusnak is mondható drámája. Egy nép addig él, amíg a nyelve él. Észak-Olaszországban, Trieszt- Velence-Udine háromszögében létezik egy kis népcsoport, nyelvüket, a friulit már csak kevesen beszélik. Sorsuk láttán a határon túli magyarság anyanyelvi tragédiájára érez rá az író. A népet elnyomók halálra ítélnek egy aszszonyt, aki utolsóként ?rzi nemzete nyelvét. […]Hubay Miklós magyarsága európaiságában nyilvánul meg, m?veltségével úgy szolgálja népét, nemzetét a világban, ahogy azt a reneszánszkori nagyjaink tették” – írta a Hubay-pályatárs, Szakonyi Károly.
Forrás
Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
http://mek.oszk.hu/00000/00019/html/index.htm
1. Elhunyt Hubay Miklós, az els? magyar musical szerz?je. hvg.hu, 2011. május 8. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
Pet?fi Irodalmi Múzeum, Digitális Irodalmi Akadémia
port.hu
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:39 :: H.Pulai Éva
