Marthi Anna : hárfa-lárma

irtó apró homlokot dörzsölök
éhség gyatra ismeretlen kelleni
nem kell bosszankodom csak rajta
se filmnek nem jó
se m?vész performancenak
nem példamutató ne szeressem
csak szerelemre éhes szív lazít
eszem hárfatokja írisz illatúvá érne
de bög? ujjak helyett bumfordi van

 

—–

Anna, nem érzem egyben, nem érzem egynek a verset, mintha minden sora külön-külön másra mutatna, más életet élne, s közben szétesik a gondolat, a váz. Nem érzem a kapcsolódásokat, azt az egy halmazt, azt az egységet. Természetesen vannak benne jó gondolatok, de az kevés, hogy versként megmaradjon.

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak