Kósa Márta : Éjszakák – hajnalok

 

Boldogság a hangod
boldogság míg lelked ideér
fények futnak át arcomon
leteszem a fegyvert
harc nincs csak béke

béke

régi percek

drága menedéke
minden táncol és nevet
szelet vetett
vihart aratott
ódon szerelem
köszönöm
a napot
az álmot
a szívembe hatoló
csontig felszakító
gyötrelmes
gyönyört

látom a szád
érzem
meg-megremeg a térdem
sejtjeimben az ?ssikoly
végig fut
kavarog
áldom az átkozott napot
mert megkaptalak
és még se

tiéd vagyok
mégis árva

lélek cserepek üvegszilánkja
véreztet el
ölelnélek
ölelnél
de életünk nem enged

éjszakák
hajnalok
vesznek kárba

kábán figyelem magam
nélküled torz vagyok
alaktalan

építs fel
hangod
cifrázza szemem el?tt
a lét
eltépett
selyem köpenyét
hulljon rám
szerelmed minden álma
ne éljek
koldusként
magamtól megalázva.

Legutóbb szerkesztette - Kósa Márta
Szerző Kósa Márta 33 Írás
http://partfal.blogspot.com/ Szabad szemmel akarom látni e világot, szemembe néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot, nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!