Marthi Anna : Kallódik

 

 

Tudok-e érezni még a szerelemből?

Most is feléd hajt az alkonyi ég.

Ha reménytelenségem szövi a partokat,

mi közte lábamhoz ér, példaértéke egy jövőnek.

Hol megtalálom a rosszaság mögött ez apró fény-pihét,

váratlan csodákba sodorja kósza időm perceit,

és titokba fúlna mind a tökéletlenség bája,

csak találnék rád magamban, mert széppé kell

okoskodni a már régen szépet is, hátha

jó-sorsok között kiskapocs lehetnék,

ha reménytelenből szövi is az éj,

a megszületendő holnapot!

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak