Kőmüves Klára : Lányom…

Fotó: Fotóház – lara-smile

 

Azért ébredtem hajnalban, lányom,

hogy mielőbb megoszthassam veled,

az élet néha megkívánja:

tagadd meg minden szerelmedet!

Mondtad is, gyümölcs vagy,

s míg azzá lettél, annyi minden ért –

Hagyd el lányom a szégyent,

a szélről soha ne beszélj!

Tagadd meg azt, ki öntözött!

Tagadd, kit érintett levél!

Tagadd meg a könnyindító őszt is!

Mindent tagadj szerelmedért!

Nem kell tudni a világnak,

miként dagad benned a hála.

A férfiaknak múltad,

csak a sorsod hozománya.

Ha túlsokat beszélsz,

mondataidból elveszik a szó,

nem való nekik az összetett Igaz.

Porrá lesz a lelked,

belőled semmi sem marad.

Legyen eszed, lányom,

hazudj inkább, ne áruld titkodat

s ha bántanának ezért, azért se add magad!

Mit vártál mégis?

Nemünknek valója e tény, hogy

békévé simítanánk a nap haragjait,

habár jól tudjuk, két hét a szerelem,

aztán ránk dobálják Éva kínjait.

Lányom! Eszed legyen – szíved soha!

A lelkednek meg nem számít,

hogy hol alél a test.

Lényegtelen, kivel hálsz,

csak az Úr legyen veled!

Nicsak, milyen pergő ajkú lett a gondolat,

míg a hajnal reggelig hasadt s

kihúnyt belőlem a bölcs…

Hát, így tanácskozik ma bennem

a kislány és a hölgy.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 618 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))