Maretics Erika : Fa

Velem együtt fut

lelkes iramban az út,

 lombok közt

megtört fények,

 gyorsan változó táj,

és a pázsitban megbújó

ezernyi élet.

Élvezem a száguldást,

elb?völ a

hirtelen felbukkanó

 látvány,

  egy facsoport

együtt, mégis szomorú

magányban, árván,

mintha a gyökerüket feloldó

csodát várnák.

Ha fa lennék,

örökre a földhöz láncolva,

búsan nézném,

ahogy emberek haladnak

el?ttem az úton,

és lassan elt?nnek a látóhatár

számomra ismeretlen

végén.

Egész hosszú faéletemet

tölteném azzal,

hogy magam elé képzelem

 a világot,

amelyben sohasem

élhetek,

aztán

es?s délutánokon elsiratnám

a földhözragadt

elmúlt éveket.

 

Legutóbbi módosítás: 2011.08.15. @ 07:15 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.