Pulai Éva : Játszottam

 

Mondod: írj verseket,

s én majd zenélek hozzá.

Már futnak is betűim sebesen.

„De a munka, s a fáradtság…

egyebem nincs, kedvesem.”

Torkom összeszorul,

egy könnycsepp útra kél.

Szapphóhoz fordulok

pár sorért:

 

„Maradj barátom, ha úgy akarod,

De ifjabbnak add a szerelmed,

Bátorságom elszállt az

Ifjúsággal szívemből

Vén vagyok hozzád.” [1]

 

 

Írj a szerelemről,

zeném kíséri szép érzésedet.

Csak többet ne várj.

Én, örök, vágyódó Alkman…

Mint igazmondót látnád

íriszemben lelkem,

s ajkamról hallanád halkan:

 

„Ó, jaj, mézédes, sóvárgó hangú szüzecskék,

nem visz a lábam, bárcsak jégmadarak kakasává

lennék, s hab tajtéka fölött szállnék a tojókkal

bátran, szent madarául a bíborszínű tavasznak.”[2]

 

 

 

 

 

[1]        Sappho versrészlete

 

[2]        Alkman: Szúnynak a hegyek (részlet)

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Pulai Éva
Szerző Pulai Éva 88 Írás
A másik embert először olyannak látod, amilyennek szeretnéd. Megismered olyannak, amilyennek ő szeretné, hogy lásd... Ha én is akarom, megismersz. A híroldalt H.Pulai Évaként állítom össze.