…
Mondod: írj verseket,
s én majd zenélek hozzá.
Már futnak is betűim sebesen.
„De a munka, s a fáradtság…
egyebem nincs, kedvesem.”
Torkom összeszorul,
egy könnycsepp útra kél.
Szapphóhoz fordulok
pár sorért:
„Maradj barátom, ha úgy akarod,
De ifjabbnak add a szerelmed,
Bátorságom elszállt az
Ifjúsággal szívemből
Vén vagyok hozzád.” [1]
…
Írj a szerelemről,
zeném kíséri szép érzésedet.
Csak többet ne várj.
Én, örök, vágyódó Alkman…
Mint igazmondót látnád
íriszemben lelkem,
s ajkamról hallanád halkan:
„Ó, jaj, mézédes, sóvárgó hangú szüzecskék,
nem visz a lábam, bárcsak jégmadarak kakasává
lennék, s hab tajtéka fölött szállnék a tojókkal
bátran, szent madarául a bíborszínű tavasznak.”[2]
[1] Sappho versrészlete
[2] Alkman: Szúnynak a hegyek (részlet)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:57 :: Pulai Éva
