Van olyan perc, mikor megértjük a szemek nyelvét,
mikor minden egyszerre zuhan le a semmi hangján,
s egy ölelés sírva nevet felénk.
Van olyan perc, mikor tudjuk, minden a mi hibánk,
mikor reszketve liheg a csönd, s csillag hull le
arcod ablakán.
Van olyan perc, mikor az ajkunk valami
ismeretlen, halk dallamot dúdol,
mikor egy kéz szorítása fogva tart,
s egy kockás ing örök emlék marad.
Van olyan perc, mikor az illanó öröm
hajunkba csókol félve, tétován,
makacsul maradni akar, s közben ? is
tudja, mennie kell tovább.
S van olyan perc, mikor a lemondásból,
valami új születik, eltemetve a csattanó hangokat,
valami szárnyaló emberséget ad.
Van olyan perc, mikor a hó
puhán olvad el, s vacogó fogaink
kihullnak…
Van olyan perc, mikor megértjük,
hogy az élet egy furcsa, sejtelmes mosoly,
s nem tudjuk mi vár az utcasarkon túl.
Legutóbbi módosítás: 2011.02.13. @ 18:57 :: Papp Fruzsina
