M. Fehérvári Judit : Csillagokra feszülten – Krisztusi harminchármas

*

 

 

 

 

 

Világhiányban éltem,

Apám elhagyott.

Bújtam volna pedig hozzá,

miközben leemeltem föntről

az „Égi Csillagot”…

Magzatoddá lettem,

kékítőddé a padlás ajtaján,

vegyültem szappanbuborékokkal,

röpülni tanultunk: megigézett a fönt,

ó, én balga Ikarosz, zuhanásom

csak pubertáskori nyavalyákat hozott.

A semminek kicsinyke, csupasz ágán

kinevettem a szépséget, mert csupán

koldultam árva kenyerét, s barátom

a Gazda, az Isten nevetettében, ha

rám nézett, folyton törölgette

könnyektől vidám szemét.

Mértem volna magam a mindenséggel,

de csak tehervonatok jártak ott,

hol zakatolásuk „holt vidék” álmokat hozott

és éjeket a külvárosban a „város peremén”…

S ekkor Attilaként felsejlett Pista létem,

dadogva kérdeztem csak, miként lettem skizofrén…

Szép lassan csak az iszonyat marad lelkemben,

így eszméltem érett férfivá én.

„Nagyon fáj” a Gát utca – keserves hazakép…

Születésnapok és Horger Antalok ácsolták

háromszázhatvanöt napnyi későbbi kenyerét.

Éltetett Márta, Judit, Edit, Flóra, de Rorschach- lepkékké

gubóztak mind vissza, ha szárnyaim emeltem szép szóval

egyre dideregve, remegve egy csöppnyi szerelem – vigaszért…

Ugye, tudjátok, fennakadtak könnyeim, akár a hosszú tél

rozsdafoltjai a vágányokon, mielőtt a vonat végleg elítélt?!

 

Legutóbb szerkesztette - M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.