Horváth Nóra : Triunfo del Amor

{A szerelem diadala}

 

 

Szétmarcangolt szénaboglya

foglya vagyok, egy esőcseppnyit

magába szív a föld,

lecsupaszít a pökhendi

kéz.

 

Nem tehetek róla,

a mélybe egyszerre cipeltem

mindenem,

a gesztenyefák gyökereit rég kikerültem,

mást kaptam, amire vágytam,

de látod,

megint neked lett igazad;

a fa magasabb nálam,

az ég felé törekvő,

de nem égig érő facsemete.

Magam mögött hagytam

a „titeket”,

csak te és én költöztünk be,

közös fészkünkbe.

 

Úgy szeretlek,

mint még soha!

Sóhajom útvesztőbe botlik,

van egy pont,

összerándul a gyomrom

belépek a házunkba;

hazaértem:

otthon…

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 86 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).